Szent ég, mikor írtam utoljára... persze ennek is, mint mindennek, megvan a maga oka... amit viszont most nem részleteznék, mert igazából most sincs túl sok kedvem/időm/erőm írni, de nah, megígértem és már így is én vagyok a... Rossz...

Szóval volt ez a Moly tali. Már tavasszal is volt (meg korábban is, csak nálam most tavasszal kezdődött) és akkor is gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e, de akkor végül nem volt merszem még csak felvetni se a dolgot. Most viszont volt.
Vesztemre...
Most már bánom, de akkor és ott (mint minden hülyeség az életben) jó ötletnek tűnt. Írni a helyi molyoknak, hogy érdekel a dolog...

Long story short, már 6-7 éve nem élek társasági életet. Pedig vágynék a társaságra, csak, hát inkább értelmesebb emberekére, és lehet nagyok az igényeim, de nehezen lelek ilyeneket. Ha mégis, ők több 100, + több 1000 km-re vannak tőlem. Vagy olyanok, mint én... Pedig olyan jó volna néha nem csak virtuálisan "találkozni", hanem élőben is. Elmenni ide-oda, kibeszélni dolgokat. De ez az én formám...
Szóval nah, bennem van a vágy ilyen társaságra, úgyhogy ez mondatta velem, hogy érdekelne ez a tali. Viszont azt írtam is (2 résztvevőnek privátban részletesen is) több helyen, hogy mik a kételyeim.

Okok, amik miatt nem akartam menni (és ezeket nem is titkoltam el, khm-khm, de mindegy... D:<)

1, 

2, Minek után majd 1 évtizede nem járok társaságba,

Régen heti rendszerességgel találkoztunk egy ilyen klubszerűségben, de ott basszus érdekelt ami köré ez a klub épült, itt viszont... hát lásd a következő pontot:

3, Utálok olvasni.

Miért?

Lol, ezt a napokban leltem és akkorát nevettem rajta! =DDD Nem is emlékeztem rá (pedig a 2. évadot láttam). Mindenesetre valóban ez az egyik ok. Gyerekkoromtól a TV-n lógok és a mai napig imádok TV-zni. Olvasni viszont... hát nem tudom, kiskoromban mikor olvasni tanultam, inkább érdekes volt a dolog. Hogy valami új képességre teszek szert. De aztán olvasás helyett már akkor is inkább az írásnak hódoltam.
Kiskoromtól írok naplókat, kisebb-nagyobb megszakításokkal, amik már kicsiként is inkább kisregények voltak, aztán idővel pláne azok lettek. Ezért se írok már naplót/blogot/journalt, túl sok idő/energia és rajtam kívül senkit nem érdekel (nem mintha én annyira visszaolvasnám őket, bár volt már rá példa és akkorákat nevettem rajtuk, de ami nagyon tetszett, hogy nem bántam semmit, mert tényleg f*sza kis írások voltak :P), meg mások nem is értik. Régen egyik ismi többször is megjegyezte journal-öm olvasva, hogy nem ért. Pedig ő még ismert is. Legalábbis jobban, mint holmi vadidegen, aki épp arra tévedt. Mondjuk ennek ellenére ahány blogom/journal-öm volt, többször megkaptam ismeretlenektől is, hogy tetszik nekik amit írok, ne hagyjam abba. De nem tudom. Végén mindig abba hagyom. Talán mert ezek nem kitalált történetek. Ez a francos kis életem, igaz van egy stílusom, amitől egész jópofa és nem teljesen "e világi" tud lenni, de akkor is... ez én vagyok, nem valami kitalált karakter. Másoknak viszont sokszor az voltam. Néha arra gondoltam, inkább tényleg írnom kéne és drága pénzért eladni őket. Szerintem volt is, aki megtette, szóval nem is baj, hogy abba hagytam...
A lényeg a lényeg, nem mondom, hogy a filmeknek köszönhetően, mert nem, kell egy bizonyos alap, amire aztán akár film, akár könyv építhet és akinél nincs ez az alap... az olvashat bármennyit, sötét marad, mint a... az a testrészem, ahova nem süt be a nap. =D
A legelkeserítőbb, hogy Molyon is szoktam ilyen emberekkel találkozni, ráadásul felnőttekkel is. Annyira borzasztó... Mindenesetre megerősítenek abban, hogy valóban nem számít, ki milyen olvasott/olvasó ember...
Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy találkoztam már olyannal is (épp nemrég), akiről azt hittem, hogy jóval idősebb, mert olyan komoly volt, meg tök értelmes és annyira jó volt ilyen emberkével "összefutni", erre... kiderült, hogy a siklóm idősebb nála... =D Az milyen már!? :D Oké, aki nem vágja, a siklóm 14 éves. Ez a molyocska is annyi, de fiatalabb a siklómnál, szóval Jézusom, annyira kellemes meglepetés volt, hogy léteznek ilyen fiatalok, köszönöm! Van még remény! *w*

Na, másfelől az, hogy áldás vagy átok a nagy képzelőerő... magam sem tudom. Megvan ennek is a jó és a rossz oldala. Mint mindennek. Néha elgondolkodok rajta és bár időnként irigylem a "nincs ész, nincs gond" embereket, azt hiszem mégis jobb nekem.

Vagy csak szeretek szenvedni. D:

Ja, amúgy arra is gondoltam még, hogy talán a filmek miatt kissé türelmetlenné váltam. Mondjuk ez annyira durva nálam manapság, hogy néhány éve filmet nézni sincs türelmem. De a lényeg az, hogy kicsiként a filmek miatt hozzászoktam, hogy 1-1 történetet megismerek másfél-2 max. 3 óra alatt. Olvasva viszont... Nem tudom lassan olvasok-e, vagy csak mert folyton elkalandozok közben (film nézés közben is szokásom) és így sokszor 3x annyi idő, ami nem az adott sztorinak szól, egyszerűen csak képtelen vagyok koncentrálni, vagy csak túl figyelmesen próbálok olvasni (ennek ellenére sok mindent el szoktam felejteni, sőt, sok könyvnek nem is emlékszem a végére... bár elég vacak a memóriám...), mindenesetre 6, de inkább 8-10-12-15-18 óra, mire végzek egy egy könyvvel, ami rohadt sok idő szvsz. :s

Szóval, utálok olvasni...

Jah, szintén a minap leltem ezt és muszáj ideszúrnom, annyira én:

:D
De tényleg.

4, Itthon elég vacak a helyzet. Ezt Molyon is szoktam emlegetni és a kedvesebbek meg is kérdik, segíthetnek-e, ami nagyon jól szokott esni, de közben fáj is, mert pont ez a baj, hogy más nem tud segíteni. Viszont az itthoni dolgok nagyon hatással vannak az életemre, ezért nálam nincs az, hogy kapom magam, azt' megyek szórakozni... Élni nincs kedvem, nem hogy szórakozni... Mondjuk látszólag ez nem így van, de ugye a látszat sokszor csal. Viszont volt már, hogy meglepődtem, de kellemes meglepetés volt: volt már, aki átlátott nálam a szitán...

5, Ezt írtam a hajas zónában, röviden: fodrásznál jártam, aztán muszáj voltam javítani rajta és mostanra már jól néz ki, de akkor... Persze elvileg egy könyvmolynak kéne legjobban tudnia, hogy ne ítélj borító alapján, de ahogy azt fentebb bővebben kifejtettem, attól, hogy valaki könyvmoly, még nem feltétlen komoly...

Oké, és most, okok, amik miatt el akartam menni:

1, Akármennyire is utálom az embereket (nem akarom hosszasan kifejteni, gyengébbek kedvéért: gondolhatnád, hogy a hülye és kegyetlen emberekre gondolok), ez néhányaknak meglepő lesz, de csak ember vagyok én is (igen, volt már rá nem egyszer példa, hogy valami természetfeletti lénynek gondoltak, komolyan, mi bajuk az ilyeneknek?), de bár ne lennék. Mindenesetre mint ilyen, én is társasági lény vagyok, időnként jó volna (értelmesebb) társaságba járni, vagy csak összetalálkozni itt-ott, elmenni mászkálni, kirándulni, bicajozni, fotózni, könyvtárba, akármi... Igaz ahogy említettem elég kaksi itthon sokszor a helyzet, de vazz, kövezzetek meg érte, hogy ilyen vágyaim vannak! Hogy egyáltalán vannak vágyaim. Hogy a szarságok ellenére is szeretnék élni. =D

2, Ahogy megemlítettem, hogy érdekelne ez a tali, voltak többen is, akik nagyon aranyosak voltak és bátorítottak, hogy menjek, sőt, ketten még üzit is írtak, ami meglepett, de nagyon-nagyon jól esett! És ezúton köszönöm is nekik!

3, Megfigyeltem, hogy a helyi zónában kissé zárkózottak az emberkék, igaz később ezt "régebbi motorostól" is hallottam. Kicsit olyan, mint a siketek közössége. Nem bántásból! Csak voltam egyszer a SINOSZ-nál és ott mondta egy ott dolgozó, hogy a siketek elég zárkózottak, nehéz "bekerülni" közéjük... A lényeg, hogy úgy okoskodtam, talán ha személyesen is találkozunk, a zónában is jobban mernek/akarnak majd kommunikálni velem. Főleg, mert szerettem volna kérni valamit a zóna tagoktól. Nem, nem a Pro-t, azaz, azt is, de az nem olyan fontos. Valami sokkal fontosabbat akartam, de már... azt hiszem mindegy is. Úgysem jött volna össze. :/

Na és így ennyi...

Az a baj, hogy rengeteget agyalok, erre múltkor leltem is egy ilyet: "minden kis apróságot figyelembe vesz, hogy utána a részletek sokaságában elmerülve mégse tudjon dönteni." Ahhh... pontosan... Ez (is) annyira én vagyok. :s

Szóval a tali napján se voltam még biztos benne, hogy megyek-e vagy sem. Ezt folyamatosan írtam is, ha szóba került, aztán az eseményt létrehozó molyocskának is írtam, hogy ha nem is mennék, azért jó szórakozást nekik. Épp ezért, direkt nem is jelentkeztem az eseményre. Meg nem mondtam ilyeneket senkinek, hogy pölö "jöttömre öt nap múltán számítsatok, pirkadatkor, kelet felől"... =D Ennek ellenére, ha valaki valami miatt azt hitte (ezért szoktam mondani, hogy nagy a különbség a hit és a valóság között...), ott leszek, annak küldöm ezt a számot:

I beg your pardon, I never promised you a rose garden...
Lol, nah, komolyan... X) Csak múltkor ezt a számot hallgattam és pont eszembe volt a tali, meg hogy mekkora kötsögkantsónak gondol min. 1 ember, amiért nem mentem be. Hát na bumm, van ilyen. De tényleg nem ígértem semmit, szóval...
De tök mindegy...

Na de most jöjjön az a rész, amikor hősünk elmeséli, hogy most akkor elment-e arra a fránya talira vagy sem vagy mégis mi a fittyfene

Most nézem, ez már több, mint 2 hete (szerk. - jó másfél hete kezdtem ezt írni) majd 1 hónapja volt. Aznap még egész a fejemben volt, nagyon jó kis bejegyzést készíthettem volna róla, de aztán, mint nagyon sok bejegyzésem, ezt is csak halogattam, meg közbe jöttek dolgok, szóval... a végén már nem is akartam megírni. Pláne, hogy, látszólag, nem is volt rá igény.
Mostanra viszont már megkopott az egész, nem tudom olyan jól előadni, úgyhogy ez egy gyenge maradék lesz, de... ez van, ezt kell olvasni... D:

Szóval aznap egész jó nap volt. Mármint, nyugi volt itthon, ami ritkán van és ha van, szeretem kiélvezni, mert egy bunkó, gyerekes f*sz vagyok, nyilván, mi másért is...? 9__9 (Aki olvassa, értse meg, lolcsi! :D)
Úgyhogy szívesen maradtam volna itthon, ráadásul volt Pro-m (de a kezére csapok annak, akitől kaptam! De amúgy már kiterveltem, hogy adom vissza, csak ehh... segítség kéne hozzá...), aznap járt le 1808-kor ha jól emlékszem, úgyhogy gyorsan meg akartam osztani a molyocskákkal ezt s azt, amíg még tehettem. Független attól, hogy a molyocskák ezt szerették volna vagy sem. :))) Na meg, ha elkezdek molyolni... biztos tudják sokan, miről beszélek. :D Könnyen be tud szippantani, pláne, ha "haverok" is vannak fenn... :D
Úgyhogy ez is úgy kezdődött, mint más átlagos molyolás, "csak megnézem a frisseim és lépek is" és úgy végződött, mint más átlagos molyolás, "már ennyi az idő?!"... Tényleg nem akartam, de jó társaságban jól elrepült az idő. Mert amúgy a nagy vacillálás közepette úgy voltam, hogy oké, elmegyek a talira, de jó korán megyek! Volt szó valami, hogy mikor lesz nyitás, kitaláltam, hogy akkorra ott leszek, az még nem olyan "félelmetes", csak nincsenek annyian...
De mondom, sikerült elmolyolnom az időt. Mikor már úton akartam lenni, akkor kapcsoltam végül ki a gépet. Mondjuk így is bőven odaértem volna.
De itt jön a de...

Amit nem tud rólam... hát itt senki, hogy nagyon nehezen indulok neki. Tök mindegy hova megyek. Még ha olyan helyre is, ahova szívesen megyek, valahogy nem tudom, nehezen megy az elindulás... Emiatt sokszor késtem is anno (mikor még volt társasági életem :D) mindenhonnan. De az értelmesebbje, mint egyik ismi is, azt mondja már a 2. találkozásunkkor, mikor késtem: "legközelebb fél órával korábbra beszélem meg veled, akkor időben itt leszel"... X)
Nah, de amúgy ha konkrétan meg van beszélve időpont, odaérek, de ha lazán lehet érkezni, az nem kifejezés, hogy milyen laza vagyok... :I
Na, meg, ezt Molyon is írtam már néhányszor, sokszor az utolsó percre... oké, nem sokszor, szinte mindig az utolsó percre hagyok mindent. És csak hogy jöjjön egy kis könyves/filmes utalás, na pont így szoktam halogatni a dolgokat, aztán meg:

(Aki nem vágja, Az útvesztőben volt ez a jelenet.)

Nah, aztán van, hogy jól kilapítanak a falak...

Szóval most is úgy indultam, mintha az akasztásomra mennék. Felmentem ruhát keresni, de nem sok mindent leltem. Mármint, amit írtam a könyvről + a borítójáról... szóval mégsem akartam toprongyosan megjelenni, ennek ellenére végül úgy döntöttem, a nem is tudom, 20 éves? farkasos pólóm veszem fel. Ami nem a legelegánsabb, ellenben nagyon én vagyok...
Aztán bámultam magam elmerengve a tükörben, amiről az In Bruges (Erőszakik) jutott eszembe. Aki nem látta, annak annyiból tudom ajánlani, hogy Ray nagyon olyan, mint én. Depis. Nagyon szarul van. Ettől független vannak vidám pillanatai, de... hát nézzétek meg, talán jobban megértetek.
Mikor én azt először láttam... hát épp nagyon magam alatt voltam. Mármint, a szokásosnál is jobban és csak a véletlennek köszönhető, hogy megnéztem, de olyan jó volt. Kicsit jobb lett tőle.
Csak sajnáltam, hogy nekem nincs egy Kenem...
Na a lényeg, hogy abban van egy jelenet, mikor Ray randira készülődik és áll a tükör előtt és tűnődik. Na, pont úgy éreztem magam. Még mindig nem tudtam, menjek-e, főleg így, hogy ekkor már tuti nem értem volna oda nyitásra.

Aztán lementem, összeszedtem tatyóm, telóm, kulcsom és kiléptem a házból. Szüleim a teraszon voltak, anya egyből azzal volt, hogy azt mondtam nem megyek. Erre lerogytam a lócára és megkérdeztem: miért, úgy tűnik megyek?
Ilyen amúgy sokszor van itthon, ilyen jelenet, amiről mindig az ugrik be, hogy ez filmen milyen f*sza jelenet lenne. Az ilyen kis pillanatok, ezek adják a filmek savát-borsát...
Tényleg nem tudtam még mindig, hogy akarok-e menni. De úgy voltam, ha már felöltöztem, még ha maszekul is, neki indulok, aztán majd kilukadok valahol. Ha nem a talin, legfeljebb tekerek egyet. Végül is nem ígértem meg, hogy ott leszek, nem tudja meg senki, ha mégse megyek el...

Elindultam és úgy mentem,

mint aki jön, vagy hogy szokták mondani. Szóval elég lassan, mondhatni vánszorogva tekertem a bicajom. Lustaságból egy jó ideje a temető fele megyek a városba, úgyhogy most is arra mentem és ha már arra mentem, hát be is mentem.
Meglocsoltam a sírunk, aztán elbattyogtam a "dugi helyemre" és rágyújtottam. Hogy kicsit nyugisabb legyek, hogy ne agyaljak már annyit. Mert még mindig azon szenvedtem, hogy minek menjek én egy olyan találkozóra, ami olyan dolgon alapul, amit rühellek. Na meg, akarok én emberekkel érintkezni? Komoly dolog úgyse lesz belőle, ha meg mégis, az megint nem jön végül össze, mert nem olyan a helyzetem, meg amúgy se jön össze sose semmi, szóval... minek erőltessem?

Végül aztán mégis a kíváncsiság győzött.

Úgy voltam, elmegyek oda (ekkor már bőven tartott a tali), csak hogy megnézzem, pontosan hol is van. Meg legalább kívülről hogy néz ki az a pince, amit én a nagy fantáziámmal olyan jól elképzeltem, ahogy azt anno hozzászólásban írtam is... X) Tök misztikus és sötét helynek képzeltem, de aztán többen is lelomboztak, hogy nem olyan... X)
Mindegy, azért kíváncsi voltam rá. Meg úgy voltam vele, ha ott leszek, majd meglátom mi van. Legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbáltam meg. Mert ugye ha nem megyek, akkor az okosok jönnek, hogy mekkora negatív farok vagyok, hogy meg se próbálom...

Tekertem-tekertem, de valahogy olyan volt, mintha visszafele tekernék... a szívem húzott hazafelé. Meg van az a részlet az egyik HU számban,
"the further I go
I wanna go home"
sokszor érzek így. Megyek-megyek, egyre messzebbre, de minél messzebb vagyok, annál inkább haza vágyok...

Azért így is sikerült megérkeznem a helyszínre.

Volt egy sejtésem, hogy szerintem hol kell felmenni ("hegyes" hely), ennek ellenére valami rejtélyes oknál fogva, eggyel előbbi közbe "fordultam fel".
Már messziről láttam egy hosszú lépcsősort, aminek a 3/4-énél egy fekete macska heverészett:

Nem vagyok babonás, de edzett meg mégúgy se, szóval arra gondoltam (nem látszik a képen, de ez egy elég hosszú és meredek lépcsősor), hót zicher, hogy én itt nem caflatok fel bringával.
Ugyanis az volt a sejtésem, hogy "a hely", ott van valahol fenn, a lépcsősor tetején...
Na meg úgy voltam, a macska segít nekem, mutatja az utat, terel... Úgyhogy készítettem róla néhány (meglehetősen egyforma) fotót, 

és elfordultam jobbra. (Egyébként az első fotót 16:19:03-kor lőttem, szóval ekkoriban értem oda. Oké, helyesbítés, most jöttem rá, hogy a fényképezőmön nincs átállítva a téli időszámítás, szóval igazából 17:19:03 volt...)

Jártam már néhányszor erre fele, szóval úgy rémlett, ha végigmegyek azon az utcácskán, akkor odébb lesz egy kanyar, ami a következő szintre visz, ahol, mint említettem, a helyszínt gondoltam.

Battyogtam szépen gondolataimba merülve (amikre már nem emlékszem) az árnyas kis pincesoron, de talán még a felénél se jártam, mikor egyszer csak valami gyanús lett...
Megálltam, szétnéztem és akkor látom, hogy:

Eszembe jutott valami emlékfoszlány, vöröses barna kapu, valami virágos vagy indás vasizé és mellette zöld kapus pince... egyből tudtam, hogy megérkeztem!
És ettől hirtelen így éreztem magam:

Lol, ezeket akkor leltem, mikor Az útvesztős gif-et kerestem, de úgy bírom, annyira passzol ide. =DDD
De tényleg így ilyenek jártak a fejemben.
Csodálkoztam, hogy hogy kerültem ide, ezek szerint mégsem az eggyel feljebbi pincesoron van a helyszín!
Aztán a zárt ajtó miatt azon gondolkodtam, mi lehet a falon túl... :D Úgy értem, miért nincs valami kiírás, hogy "Moly tali, itt!" vagy valami jelzés, akármi...
Na és a kivagyok én... hát, ezt folyamatosan kérdezgetem magamtól...

Mindenesetre ahogy így merengtem, és nézegettem az épületet, valami jelzést keresve, megláttam, hogy az emeleten nyitva vannak az ablakok. Megijedtem, hogy meglát valaki, gyorsan a fal mellé húzódtam, aztán nemsoká női nevetés harsant fel!
De nem olyan, ami kiröhög, inkább olyan volt, mintha fenn, benn, a szoba közepén lenne egy régi dohányzó asztal, körülötte 1-2 régi fotel, meg kanapé és az ott ücsörgők sztorizgatnak és jót nevetnek valamin.
Csak ugye mindig van egy harsányabb egyén. :D

A lényeg, hogy zavarba jöttem. Nem tudtam hol csengessek be, vagy bekopogjak? Dörömböljek? Csengessek a bicaj csengőn, vagy felkiáltsak valamit? A kiáltozás nem az én műfajom. Egyik ismi mondta régen, hogy látszik, hogy nem panellakó vagyok. Ott az ilyen, mindennapos dolog... X)

Szóval nem tudtam mit tegyek, közbe az is idegesített, hogy nem voltam felkészülve, amiről 2 dolog jutott eszembe. Az egyik a Wolf's rain. Nem tudom ki látta, de abban az egyik karakter ilyen, hogy szegény mindig azzal van, hogy még nincs felkészülve... na, pont ilyen vagyok. És sokszor csak egy lökés kell, de most nem volt, aki lökdössön...
A másik ez volt:

Csak esetemben az "IS" után ott villogott egy óriási, vörös NOT... X(

Úgyhogy kezdtem pánikolni, kaptam hát magam és odébb menekültem, nehogy meglásson valaki az ablakból és nem tudom, csak kezdtem rosszul lenni és kezdtem úgy érezni, rossz ötlet volt ide jönni...

Erre mikor szembesültem vele, hogy hova kerültem...

Egy másik zöld kapus pince előtt álltam, mellette meg egy másik vöröses-barnás kapujú pince állt, aminek szintén volt virágos vas része, pontosabban ablaka, amiről beugrott, hogy tényleg, mintha rózsás ablak lett volna írva...? Mindenesetre néztem nagyokat, hogy mi a f van, mi ez a zöld-vöröses barna-zöld-vöröses barna színkombináció egymás után, ráadásul itt se volt kiírva semmi jelzés, hogy "9 és 3/4-ik pince" vagy "egy pince mind felett" vagy "közeleg a pinc"... nah oké... XD Szóval pillogtam ott, hogy most akkor mi van? Közben kutattam lukas emlékeim között valami plusz infóért és leltem is, igen, kocsi! Kell lennie ott a pince előtt valami szürke? kocsinak? Erre leltem is egy kocsit. Aztán hallottam valami hangokat kiszűrődni, de nem tudtam beazonosítani, hogy kik lehetnek és miről beszélnek, úgyhogy gondoltam egy merészet, mondom odakommandózok és befülelek, mert mi van, ha ez egy ilyen zöld-vörös-zöld-vörös kapus végtelenített pincesor, ahol minden vöröses-barna kapus pincében valamilyen találkozót tartanak (filmes, kutyás, macskás, zenés, akármis, mint Molyon vannak a zónák), mert valami párhuzamos univerzumba tévedtem vagy akármi... @_@ 

Szóval a falhoz lapultam és megközelítettem óvatosan a bejáratot. Közben meg tök féltem, hogy kijön valaki és f*sza lesz, akár moly tali van benn, akár nem... X(
Na, végre ki tudtam venni szavakat. Saul fia! Ennyit sikerült kihallanom, na meg kuncogásokat, amiről eszembe jutott, hogy volt róla szó, hogy mindenki a legjobb hangulatát vigye vagy mi és ettől elszomorodtam... Én és a jó hangulat... Mármint nem tudom, nem voltam szokásosan magam alatt, de nem éreztem úgy, hogy egy ilyen vidám, móka s kacagás társaságba beillenék. Meg írtam anno Molyon is, nem bírom a hangzavart... És ahogy ezt így végig gondoltam, pláne azt éreztem, hogy nem kéne itt lennem... :/

És ekkor valami "jövést" hallottam. Valaki jött kifele! D:

Azt se tudtam mit tegyek, mivé változzak hirtelen, odébb ugrottam hát, fogtam gyorsan, a napszemőkém (amiben amúgy az orromig se látok... na jó, addig igen, de elég sötét, majdnem mint egy hegesztő szemőke... viszont bicajozáskor nem vakít el a nap, ha szemben van velem, ami nyáron gyakorta előfordul), az arcomba nyomtam és elkezdtem babrálni a fényképezőm. És csak reméltem, hogy sikerül beleolvadnom a környezetbe... ami elég... kihalt volt... =_=
Úgyhogy igen, itt már elég fosul éreztem magam. Kijött valaki, rá se mertem nézni (mindig elfelejtem, hogy a szemüveg mögött úgyse látja senki, merre figyelek a szememmel...), csak mikor már eltávolodott pillantottam oda, de háttal volt és nem is tudom... szoknya volt rajta, csak nem tudom, zöld talán és fehér felső + barna félhosszú haj? Hát nem tudom...
Bár lehet a barna + zöld kombinációt a pince kapuk színe miatt gondolom... @_@
Oké, most így ennyi idő (majd 1 hónap) távlatából Sailor Jupiter ugrott be, szóval nem tudom kit láttam, de talán magára ismer az illető... X)

Na oké, úgy voltam vele jobb, ha megyek. Viszont nálam volt a fényképező és bár nem tudok, de azért szeretek fotózni. Szeretek "emlékeket gyártani" (gondolom a kaksi memóriám miatt) + szeretem a számomra szép/érdekes dolgokat megörökíteni. Szóval velem kirándulni menni... aki volt már, tudja, hogy órák mennek el arra, hogy fotózok... D: Sajnos persze nem igazán szoktak a képek úgy sikerülni, ahogy szeretném, amilyen a valóságban, de na, azért időről-időre csak bepróbálkozok...
Úgyhogy gondoltam kattintok egyet-kettőt, meg adok egy esélyt a "lökésre", aztán ha sehol semmi, elhúzok, sose tudják meg, hogy ott jártam...

Csakhogy sose megy semmi a terveim szerint, ezért is nem igazán tervezgetek évek óta. Úgyis mindig minden úgy lesz, ahogy lesz, mit erőlködjek? :s
Na most úgy lett, hogy elkezdtem felmérni a terepet, mit is fotózhatnék és honnan, mikor is jött egy autó és elkezdett ott... hát nem tudom mit csinálni, mert nem néztem oda, de maga a jelenléte nagyon irritáló volt, meg hogy volt ott egy rakat hely, erre hova akar megállni? Naná, ahol a bicajom parkoltam le! Az agyam eldobom az ilyenektől. Mindig ez van. Tök mindegy hova állok, mit csinálok, valaki mindig jön, akinek útban vagyok, pedig üres körülöttünk a tér, de nem, az illető mindenképp "rám akar mászni". Boltokban is, könyvtárban, mindenhol ez van. Annyira hihetetlen. És annyira frusztráló...
Szóval nem volt elég bajom, még útban is voltam, hát kezdtem "idegállapotban lenni, Máóniká"... X)))

Na odamentem a bicajomhoz, mondom legyen meg az öröme, "eltolom a biciklit", álljon csak oda nyugodtan, úgyis inkább húzok a francba, nem vagyok itt jó helyen... erre fogja magát a sofőr és leparkolt a bicajom mögött nem messzi, áááááá!!!! DX
Na, jó, gondoltam maradok akkor még kicsit és lekukkantok ott alulra, mert le lehetett látni az alsó utcasorra, illetve házak belső udvarába, elég érdekesnek tűnt, erre... kijött valaki a pincéből! DX
És odament a szürke? autóhoz! Na mondom ő lehet, aki írta, hogy nyitja majd a pincét, vele találkoztam volna, ha időben érkezek... erre fogja magát, aki kijött és megindult felém... Nem néztem rá, se előtte, se akkor (pedig még mindig inkognitóban, aka szemüvegben voltam, ránézhettem volna!!! DX), csak a szokásos, érzékeltem a jelenlétét. Ez még a fővárosban alakult ki nálam azt hiszem. Ezért szoktam azt mondani ismiknek, hogy ha látnak valahol, szóljanak rám, mert bár úgy tűnik, hogy látok, igazából csak érzékelem magam körül az embereket. Épp annyira, hogy ki tudjam kerülni őket + ilyenek. Azt hiszem ez ilyen védelmi reakciószerűség vagy nem tudom. A lényeg, hogy most is, próbáltam úgy tenni, mintha én csak egy turista lennék, aki így épp megállt fotózni, mert oly lenyűgöző a kis, árnyas pincesor... :D
De a bicajról eszembe jutott, hogy írtam Molyon, hogy van-e bicajtároló, na mondom tudja, hogy én vagyok, lelepleződtem és most jön az a bizonyos lökés és a bodym még mindig nagyon not ready és... DX

És erre fogta magát... és elment mellettem... O___O

Arra gondoltam, hogy wow, annyira pánikolhattam, hogy közben sikerült láthatatlanná válnom!
Aztán hallom, hogy a feltételezett molyocska beszélget az iménti autóssal, aki, mint a hangjából kiderült (mert rá se néztem, hiába autóban ült, én az autósokat is csak érzékelem, szóval mikor bicajozok és mondjuk nem teljesen szabályosan közlekedek, akkor is csak érzékelem az autókat, a sofőröket/utasokat nem nézem, úgyhogy felőlem aztán küldhetik nekem a nemzetközi jelzéseket... =D), férfi.
De volt még egy meglepetés, a férfi egy kisgyerekkel érkezett. Szóval összetalálkoztak és aztán elkezdtek besétálni a pincébe. Én meg nekiálltam vadul fényképezni, hogy, ha netán mégsem vagyok láthatatlan, akkor se legyek feltűnő és mihamarabb elhúzhassak onnan! X(
Ilyen képeket lőttem:

Úgy tetszettek amúgy a felhők, az ég, a vezetékek, amiket itt nem látni jól, de felettünk futottak... Na meg a templom... Nem vagyok vallásos, nem vagyok megkeresztelve, nem hiszek semmiféle istenben és a Bibliában bár vannak tanulságos részek, de ugyanúgy vannak tanulságos részek más könyvekben/filmekben, belemagyarázás kérdése. Szóval, tudom, a "vallásos" emberek előszeretettel nevezik a könyvek könyvének, meg szeretik hangoztatni, mennyire elterjedt könyv, a valóság az, hogy túl van dimenzionálva. Ráadásul erőszakkal terjesztik a mai napig is, meg ahány vallás, szekta, gyülekezet, felekezet, akármi, mind nyomtat "revideált" Bibliát a saját szájíze szerint magyarázva, szóval ennyit a "könyvek könyvéről"... Erőltetett, hatásvadász és az arra hajlamosak kezében életveszélyes fegyver. Ettől független ahogy írtam is, vannak benne jó dolgok, amiket, ha mindenki betartana, sokkal szebb hely lenne a világ, de a röhej az, hogy még maguk a "vallásos" emberek se tartják be, ami benne, van... ezért mondják, hogy Isten emberei miatt istentelenedik el a világ... :s
Na, de ennyit a Bibliáról. Pedig tudnék még írni róla... :D Talán majd egy külön bejegyzésbe, valamikor...
Szóval ahhoz képest, hogy irtózom a vallásos dolgoktól, a templomok mindig is vonzottak. Talán mert olyan nagyok és üresek... mint az odalátogatók feje... :P Na jó, ez szemét volt. De igaz! X) Imádom a hatalmas, üres tereket. Gondolom, mert utálom az embereket...
A lényeg, hogy szeretem a templomokat... :)
Az utolsó előtti kép meg... na igen. Ott volt, ahol fetrengtem... a naptól forró kövön (olyan jó érzés volt, ahogy a bőrömhöz ért, nosztalgikus), szétmállva szenvedtem, hogy minek vagyok ott, hogy meg lettem látva, mégse lett hozzám szólva, aztán...

hangokat hallottam...

De nem a pincéből. Alulról, a házudvarról jött. Egy idősebb emberke mászkált, azt hiszem szemetet dobott ki, aztán átcsosztogott a szemben lévő házba, aztán gyerekek jöttek, de őket nem láttam, csak mindenféle érzések kavarogtak bennem... Ilyenkor mindig az van, hogy akaratlanul, de elmerengek azon, milyen lehet ennek, vagy annak az élete. És ez annyira el tud szomorítani. Nem tudom miért. Meg kicsit olyasmi érzés, hogy olyat láttam, amit nem kellett volna (értsd: beleláttam az életébe, ami nem valószínű, de persze ki tudja, meg ha nem is az ő élete, valakié akkor is olyan...), amitől bűntudatom van, amitől még vacakabbul érzem magam és olyan rossz...

Úgyhogy fogtam magam, "lóra" kaptam és eltekertem...

De még nem haza.

Feltekertem az eggyel fentebbi sorba, ahol azt hittem, hogy lesz ugye a tali...
Borzalmasan éreztem magam. Lehet valami pánikrohamom volt vagy ilyesmi, de alig kaptam levegőt.
Oké, a dohányzás és edzetlenség egy dolog, de ez más volt. :P
Mint mikor felhevült testtel hideg vízbe dobnak. Nagyon rossz volt! Akkor szembesültem igazán csak azzal, hogy mennyire nem tudok emberek közé menni. Nem hittem volna. Egyik molyocska, aki írt privátban még írta is, hogy előtte találkozhatnánk, ha gondolom, bár nem tudom az "előtte" mennyivel előtte lett volna, mindenesetre azt hittem a tali előtt és írtam neki, hogy nyugi, nincs problémám azzal, hogy idegenek közé menjek.
Hát van, ez most már hivatalos... @_@
Tényleg nem hittem volna. De belegondolva logikus. Teljesen más az, mikor boltba, könyvtárba, egyáltalán utcára megyek és úgy kerülök kapcsolatba emberekkel, meg teljesen más, mikor önként, nem "muszájból" találkozok velük. Ez utóbbi ... rémisztő! Mármint nekem. Rémisztőbb, mint hittem. Mert kapcsolatba kerülni bárkivel is, bárhogy, felelősség és én meg... hát...

Ez utóbbiból is volt olyan, mint az előbbiből, hogy a kannibálok vagy kik voltak a Responsibilities, de azt a képet nem lelem, úgyhogy kéretik használni a könyveken edződött, hatalmas fantáziáját mindenkinek és képzeljétek oda... :P

Na a lényeg, hogy elég vacakul éreztem magam. Sírtam volna, de nem tudtam. Levegőt is alig kaptam. Egyedül is éreztem magam és bántam, hogy próbálkoztam társaságba merészkedni, sőt, hogy egyáltalán felvetettem a dolgot...
Elég nyomorultul voltam... =___=

Mikor aztán kicsit megnyugodtam, elővettem a gépem és fotózgattam kicsit. A rosszabb minőségűek mobilos fotók...

Ott a "meleg bár"... :D Régen mesélte angol tanárnőnk, hogy voltak itt külföldi ismerősei és mikor körbe vezette őket a városban, a szivárvány színű izé miatt azt hitték, az a helyi meleg bár... X) Azóta nem tudok nem úgy rátekinteni... X) A háttérben meg ott a 20 emeletes bérház... legalábbis.. azt hiszem... ja igen, nem az. :D Csak ott és akkor azt hittem, az az, de aztán gyanús volt, hogy pedig odébb kéne lennie és amúgy tényleg, ez valami... siló?
A háztető. Itt ácsorogtam és szenvedtem és aztán vettem észre, hogy basszus ez lehet pont annak a pincének a teteje, ahol a moly tali van! O_o Mert ott van alul az a belső udvar, ahol az embőcke kivitte a szemetet, arról ismertem fel...
Egy újabb, szinte ugyanolyan krucifix... próbáltam megfogni a lényegét, de azt hiszem az előző képcsoport utolsó képén sikerült ez igazán. :o
A háztető újra... mobilos kép. Ez azért fontos, mert itt 1750 volt, még volt Pro-m és kínomban arra gondoltam, hogy felteszem Molyra, az Itt jártam zónába. Vagy a helyi molyos zónába. Akkor és ott, jó ötletnek tűnt, most viszont azt hiszem jobb, hogy nem karcoltam. Nem hiszem, hogy bárki értem jött volna, vagy "lelökött" volna, persze lehet csak mert nem volt senkinél internetkapcsolat, vagy ha mégis, nem molyolt senki virtuálisan, elvégre nem azért mentek társaságba, hogy a neten lógjanak... =D
De lehet látták volna és csak gyerekesnek vagy bunkónak találták volna...
Mindenesetre ezt a képet össze lehet vetni a legutolsó háztetőssel. Látni mennyit mozdult el az árnyék...
A következő képen már odébb gurultam. Ott az érkezéskor említett lépcsősor. A macski még mindig ott volt, sőt, volt egy haverja is. :) Jah, igen, ez vagyok én. Az emberektől félek, az állatok viszont... ők az én kis barátaim. Mindig is ők voltak.
Viszont mikor egy idő után felállt és nekiindult szegény macsek, akkor láttam meg, milyen kis soványság... :/ Kicsit amúgy egyik Ghibli macskira hasonlít nekem...
Az utolsó előtti képen azt akartam megörökíteni, hogy az ereszből élet nő. Az ilyeneket úgy szeretem.

Úgyhogy ott dekkoltam.

Fotóztam + mindenfélén agyaltam. Meg bujkáltam a lépcsősor alatti udvarban lévő társaság elől. Olyan xar volt, mert az ő szemszögükből egy creepy perverznek tűnhettem, mert nem tudhatták, hogy tojok rájuk, embereket nem szokásom fotózni, kivéve engem, mert a kivétel erősíti a szabályt... :P
Szóval én a macskákat fotóztam, lentről viszont azt hihették, őket és ahh... remek... 9__9 Vártam, mikor küldik rám a zsarukat.
De nem küldték.
Aztán a macskik is leléptek, na mondom megyek én is.

Az utolsó tetős képet 1835-kor lőttem.

Gurultam lefele, erre ott is volt még egy macski, egy, ha jól emlékszem ff foltos és csonka farka volt szegénynek. Úgy megsajnáltam. Kóbor macskinak tűnt és olyan kis tépázott volt... magamra emlékeztetett...
Viszont őt már nem fotóztam le. Hagytam pihizni. Meg le akartam jutni, de balra nem tudtam legurulni, mert valami hangokat hallottam onnan. Emberi hangokat! D: Szóval csak a "molyos pince" fele tudtam volna menni, de ahogy közeledtem, úgy láttam messziről, hogy valaki száll be valami kocsiba, nah, gyorsan visszakotortam csonka farkú kis barátomhoz! DX
Szenvedtem ott megint egy darabig, aztán balra még mindig nem mehettem, mármint oké, mehettem volna, de tényleg olyan vagyok, mint egy kóbor állat, ha csak tehetem, kerülöm az emberi társaságot, még utcán is. Ezért is zavar annyira, mikor "rám másznak" emberek. Nem szeretem, tűnjenek el a közelemből, pláne mikor van egy rakás hely, Jézusom! X(

Na, megpróbálkoztam megint a molyos pince fele menni és igen! Már nem volt kinn senki. Az autóra nem emlékszem ott volt-e, de nem is érdekelt, csak gyorsan le akartam jutni, hogy tekerhessek haza mielőbb.
És pisilnem is kellett... X(
Viszont mikor a moly tali helyszíne előtt gurultam el, nem mertem lassítani, de nagyon benézni se, de suhanáskor a szemem sarkából mintha láttam volna egy hosszabb asztalt, ott ültek emberek (ja tényleg, mikor megérkezett a férfi a kicsivel, mondta a gyerkőcnek a molyocska, hogy odabenn csupa néni van vagy mi, na mondom... mármint, hímneműekkel valahogy jobban kijövök, szóval ez is kicsit eltántorított) és egy pillanatra olyan volt, mintha a legközelebb ülő észrevett volna és világított volna a szeme, mint fotókon szokott fehéren világítani a pupilla, na úgy és ettől arra gondoltam, hogy jobb is, hogy nem mentem be, ezek nem is molyok, ezek vámpírok! DX És nem sokkal később a hátam mögött hallottam is, hogy valaki kiszaladt a pincéből az utca közepére, de nem szaladva szaladt, csak ilyen villámgyorsan kinn termett, mint animékben szoktak és talán emiatt, de éreztem, hogy figyel az utca közepéről a világító pupillájú. Kicsit napszítta a bőre (ezek a modern vámpírok...), fekete karikás a szeme alatt, sötétbarna, hullámos, kicsit váll alattig érő haja van és fehér nyári ruhája, szép kis vékony, zöld-lila virágokkal és látszanak a vámpírfogai és úgy néz, mint aki arra gondol, hogy most elszalasztott, de legközelebb...

És vettem a bátorságot és hátra néztem... és nem állt ott senki...

Legurultam az utcára és hazafele vettem az irányt.

Otthon,

később valamiért bántam nagyon, hogy nem indultam előbb és arra gondoltam, hogy nem baj, még meg lehet menteni a dolgot! Arra gondoltam, írok egy beszámolót arról, hogy én hogy éltem meg ezt a dolgot. Mert szerintem ez érdekes, bár, engem mindig olyan dolgok érdekelnek, amik mást nem...
Pedig az oké, ha valaki jól érzi magát valahol és ír róla egy élménybeszámolót (én is írtam már sok ilyet), de csak érdekesebb az, hogy valaki miért nem érezte jól magát... legalábbis szerintem.

Csak aztán aznap nem volt időm vagy csak fáradt voltam írni, nem emlékszem. Másnap megint elment az idő. Aztán úgy voltam vele, nem is érdekes, meg úgyse tudja senki, hogy ott jártam, le van tojva az egész...
Aztán csak nem hagyott valamiért nyugodni a dolog és elkezdtem pedzegetni a dolgot privátban is, nyilvánosan is és így utólag... hát nem tudom. Nekem ez olyan fura. Mert akiknek privát írtam, azok nem szóltak semmit arról, hogy szerintük ott voltam, meg hogy elvileg kerestek, csak később egy "kedves" hozzászólásból derült ez ki.
Az is fura, hogy... oké, én én vagyok, más meg más, és én mindig másképp gondolkozok, mint a nagy átlag, de ha én lettem volna fordított helyzetben és felmerül, hogy van kinn valaki, valszeg az, aki írta, hogy bicajjal jön és problémái vannak a társaságba járással, kimegyek megnézni. És ha nincs ott, írok neki Molyon, hogy hé, te vagy az? Oké, nem feltétlen van mindenkinek mobil nete, vagy bármilyen internet elérhetősége, még a mai világban sem és még akkor sem, ha egy tucat emberről van is szó, de akkor meg írok neki később, otthonról. :s
Már persze ha tényleg érdekel.
Ha meg nem érdekel, akkor nem b*sztatom, hogy mekkora egy bunkó, mert van annyi eszem, hogy tudjam, mindenkinek megvan a maga története. De nah, én tényleg csak én vagyok... más... Mert se aznap, se azóta nem írt nekem senki, hogy megkérdezze, én voltam-e ott és ha igen, miért nem mentem be? Rosszul lettem? Eltévedtem? Közbejött valami? Ennyire nem tudok társaságba járni? Elraboltak?
Sőt, mikor próbáltam pedzegetni a dolgot mit kaptam? Hogy milyen farok vagyok...
Hát nem tudom. Nekem ez eléggé kiábrándító.
És persze eszembe juttatja, hogy miért is nem járok évek óta emberek közé. :/

Aznap, mikor kitaláltam, hogy írok egy kis (oké, én és a "kis" beszámolók, de nah) bejegyzést erről az egészről, még úgy voltam, megpróbálok tényleg inkább egyenként találkozni azzal, akinek ezek után még lenne kedve találkozni velem, aztán legközelebb lehet már "edzettebb" lennék, meg másokkal együtt talán mernék társaságba menni.
Most viszont már úgy vagyok vele, hogy brrr, nem, nem véletlen lettem ilyen magamnak való, vagy talán összes próbálkozásom ellenére mindig is az voltam, de mindegy is, nem vagyunk egyformák. Van, aki társasági ember, én meg a jelek szerint nem vagyok az. Van ilyen. És ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Pláne, hogy úgyis que sera, sera... @___@

Így majd 2 héttel azután, hogy elkezdtem ezt írni (csak ehh, közbe jöttek dolgok, jó dolgok, amikre tényleg ritkán van példa, szóval inkább azokkal foglalatoskodtam és oké, el tudom emiatt képzelni, hogy ezért nem írt nekem azóta se senki...) és most átolvastam,

3 dolog jutott még eszembe, amiket elfelejtettem leírni.

1, A bicajomról + a könyvklubról A Jane Austen könyvklub jutott eszembe később. :D Csak nekem nincs olyan szexi hátsóm, mint Grigg-nek. X) Sajnos!
Viszont abban egyezünk, hogy Austen-t még én sem olvastam, Philip K. Dick-et viszont igen. :) Ja és nekem is A klastrom titka kellett volna az Austen könyvek közül. =D Az tűnt a legizgibbnek, erre mondják a filmben, hogy az a legrövidebb, na, így pláne! :D

 2, Arról, ahogy puhatolózni próbáltam a pincéknél, A kis hercegből a róka jutott eszembe. Mikor magyarázza a kis hercegnek, hogy meg kell őt szelídíteni. Én is ilyen vagyok már. Annyira el vagyok "vadulva"... szóval mégsem megy egyik pillanatról a másikra ez a dolog, mint ahogy azt én is, tévesen gondoltam...

3, Utólag mondjuk annyit sikerült kiderítenem, hogy talán 12-en voltak a moly talin és 2 új "jövevény" volt. Na, erről 2 dolog jutott eszembe. 1, ha bemegyek, lehettem volna a 13., ami király, bírom a 13-as számot. 2, ha bemegyek, lehettem volna a 3., amiről eszembe jutott a 3rd child és...

Aki nem vágja, az nézzen NGE-t (Neon Genesis Evangelion), talán jobban megért majd. Uhh, most megnéztem az NGE-s mappám és annyi jó képet találtam ... lehet később csinálok majd egy ilyen bejegyzést is... valamikor...

Amúgy tudom, hogy aki nem volt még sosem ilyen helyzetben, még ha "könyvmoly" is, abban talán sosem merült fel, milyen lehet ez az érzés. Na de ha valaki még ezek után sem érti, miért nem mentem be, hát kérem... az nem más, mint egy 

U.i.: tudom, hogy angolul a könyvmoly az bookworm, csak a bookwormspotting az sz*rul hangzik. =D