Jaj, de nagyon vicces valaki. :D

Amúgy ezt még 11-én írtam, csak közbejött egy kis technikai hiba, a lényeg, hogy ha azt írom ma, az 11-e, ha azt, hogy tegnap, az 10-e.
Már ha érdekel egyáltalán valakit. D:

Szóval fáj a térdem évek óta, de félek a dokiktól, mint Sátán a szenteltvíztől, ezért csak akkor megyek hozzájuk, ha már mindegy, hogy magamtól patkolok el vagy ők tesznek el láb alól. Úgyhogy mivel féllábbal a sírban voltam, jaj, amúgy láttam egyszer egy fotót neten, azt hiszem ez volt az:

Szóval mivel már évek óta és egyre gyakrabban és egyre jobban fáj a térdem, mondtam unokatesómnak, hogy dobjon már meg egy térdrögzítő izéhozéval. Azt mondta oké, de szerinte jobb lenne, ha előtte látna doki, mert ki tudja mi bajom lehet és úgy a biztosabb...

3-4 hete, életemben először treníroztam magam erre a 27km-es túrára (amiről az élménybeszámolót be kéne fejeznem végre és feltenni...). Ami azt jelenti, hogy hetente 1-2 alkalommal elsétáltam boltba, könyvtárba, olyan helyekre, amik oda-vissza 3-4 óra mászkálást jelentettek. Viszont eközben úgy, de úgy fájt a bal térdem egy idő után, hogy néha azt hittem telefonos segítséget kérek és hívom apám, hogy jöjjön értem kocsival, mert nem bírok hazagyalogolni. Egyedül az gátolt meg benne, hogy így se akartak engedni túrázni, egy ilyen telefon után meg pláne ellene lettek volna a dolognak. Úgyhogy inkább hazasántikáltam mindig. De olyan volt, mintha a síp- és combcsont közé reszelőt dugtak volna és húzgálták volna a két csont között. Tavaly meg azelőtt és azelőtt is fájdogált, de mindig egyre jobban, most meg már aztán...
Úgyhogy úgy okoskodtam, hogy tényleg jobb, ha megmutatom a térdem egy dokinak.

Elmentem házi dokihoz (Dr. House - egy részt nem láttam belőle, de valahol valaki írta, hogy Dr. House a házi doki és azóta ezen nevetek. Ha eszembe jut.), kaptam beutalót ultrahangra meg ortopéd dokihoz. Mint említettem, nem járok sose orvoshoz, úgyhogy meglepett, hogy először még időpontot kell kérni ezeken a helyeken és csak azután vesznek szemügyre. Viszont kevesebb, mint egy hét múlva mehettem ultráztatni magam, aztán túra után az ortopédhez, amire mindenki azt mondta, hogy tök jól jártam, mert általában sokkal későbbre, van, hogy hónapokkal későbbre adnak csak időpontot.

Az ultra előtti héten is fájt még a térdem, mikor a könyvtárba sántikáltam el, úgyhogy arra gondoltam, hogy december 1-én, az ultrahangra is gyalog kéne mennem, hogy biztos ne legyek tünetmentes vagy mi, szóval, hogy fájó térddel, szenvedve érkezzem majd a vizsgálatra.

De végül kocsival mentem.

Míg várakoztam, direkt olvasgattam a Zacher könyvet, hátha észlel egy moly. :D
Most megnéztem. Nem észlelt senki. :s
Na, olvasgatok, egyszer csak hallom, hogy valaki csinálja a fesztivált. Egy fickó kezdett mászkálni végig-hosszig a folyosón meg az előtérben és mindenkinek köszönt meg jó napot kívánt. Nekem is, de pont lesz*rtam. Irtózatosan irritált. Mert ugye lehetett volna ez egy kedves gesztus is tőle, de az a folyamatos vibrálása... Nem azért köszöngetett mindenkinek, mert fel akart minket vidítani, hanem mert valami problémája volt.
Apámnak ez persze tetszett. Ő szereti az ilyen... szerencsétleneket...
Mondtam neki, hogy ne nézze már a fickót, nehogy találkozzon a tekintetük, nem szabad a szemükbe nézni az ilyeneknek. De apámnak persze mondhatom...
A fickó ekkor a környéken se volt, de nemsoká lobogott vissza a folyosón, ahol mi is ültünk, az előtér felé. Egyszer csak azt mondja, "én mindenkinek köszönök, aki rám néz"... Na mondom apámnak, erről beszéltem! Aztán mutattam neki a Zacher könyvet, amiből vágta, hogy a palit drogosnak tartom. Ami nem volt kizárt. De lehet csak szimplán golyós volt szerencsétlen. Akárhogy is, nem akartam kideríteni mi az igazság, úgyhogy részemről továbbra is úgy tettem, mintha nem is létezne.
Néhány ember mellé leült, ült vagy fél percet, dumált nekik valamit, aztán elköszönt és keltette továbbra is azokat az irritáló hullámokat, amik miatt szívem szerint lecsaptam volna, mint a taxiórát.

Mikor hívtak a dokihoz, éreztem, hogy mire kijövök apám ott ül majd és jópofizik azzal a fura fickóval.

Az orvosiban ledobtam a gatyám, a dokinéni meg megultrahangozta a térdem, de ahogy azt sejtettem, nem talált semmit. Kínjában végén már a másik térdem is nézegette, de semmi.
Az a szörnyű, hogy külsőleg nem látni semmit, mégis rohadtul fájt, mikor fájt. Nem tudom ha akkor nézi meg, látott volna-e valamit.
Úgyhogy végül annyiban maradtunk, hogy nem lát semmit, megtörölgettem magam, felöltöztem és mikor kimentem apám ott ült... hatásszünet lol... egyedül. A fura fickó nem volt sehol.

Az ortopéd dokihoz 10 nappal később, azaz tegnap kellett mennem, ami 4 nappal a túra után volt. Ez az én formám. Azt hittem, hogy mire megyek túrázni, már lesz valami biztos térdvédőm, ami nem fincseredik le a térdemről, mint a tavalyi túrán a fáslim. De nem. Most is befáslizott térddel túráztam, viszont történt két olyan dolog, amit nem gondoltam volna. 1, Egész túra alatt egyetlen egyszer sem tekeredett le a lábamról a fásli, de még csak meg sem lazult. 2, A térdem egész idő alatt meg sem nyikkant! Nem hogy reszelés nem volt, de egy icipicikét sem sajgott!
Amúgy, gyanakszom valakire, lehet az ő keze ... vagy lába? van a dologban, mindenesetre mióta vele találkoztam és mondtam neki a túrát, aznap még fájt a térdem, de azóta egyszer sem. Igaz azóta a túra volt az egyetlen, hogy elmentem mászkálni, de na, akkor is fura, hogy egy olyan hosszú túra közben/után nem jelentkeztek a tünetek. Szóval ebből azt okoskodom ki, hogy mivel a túra napján nem volt farkasordító hideg, biztos azért nem fájt a térdem, szóval szerintem a hidegre reagál.

A lényeg, hogy tegnap elmentem "adjunktus uramhoz" (a nővérke nevezte így :D) és próbáltam neki panaszkodni, de már első másodperctől úgy sürgetett, mintha a kivizsgálásom valami verseny lenne. Mondjuk mielőtt behívtak csodálkoztam is, hogy az előttem levő nénit is milyen hamar "kidobták", 5 percet ha volt benn. Én meg amúgy se vagyok az a panaszkodós fajta, de most jól összeszedtem magam, hogy hú, én most hogy kipanaszkodom magam, de hát... Nem győztem magam csipkedni. Eskü csak a korbács hiányzott "adjunktus uram" kezéből. Gatya le, ágyra fel, hajlítsam be, nyújtsam ki, feszítsem meg, érzek fájdalmat? Nincs semmi bajom, mehetek. :s
9:20-ra volt írva az időpontom. Nem néztem az órát, de nem sokkal előtte értünk oda, erre 9:29-kor már a parkoló fele battyogtunk...

Mondjuk én amúgy is az a fajta vagyok, akinek folyton olyan problémája van az élet minden területén, ami rajtam kívül senkinek, szóval valahol számítottam erre. Úgyhogy adtam már megint a sz*rnak egy pofont ezzel az egésszel. De ezért vacilláltam, hogy menjek-e dokihoz: ha nem megyek és idővel bajom lesz, netán ki is fingok, majd azt mondják az én hibám, mert nem mentem orvoshoz. Ha viszont megyek orvoshoz, akkor a, félrediagnosztizálnak, rontanak a helyzetemen, sőt lehet előidéznek valami olyan problémát, amim addig nem is volt, illetve rossz testrészemet műtik meg, elrontanak valamit, kifingatnak. b, Nem lelnek semmit, nem sokkal később mégis kifingok. Ez utóbbi talán annyiból jobb, hogy nem mondhatom, hogy nem voltam orvosnál, noha ez a hullámat már nem nagyon vigasztalja majd. Esetleg a családom perelhet utólag, de hát annak is mi az eredménye...?

Amúgy az ultrahang utáni, de még a túra előtti napok valamelyikében néztem újra a Teljes napfogyatkozást, erre mondják benne, hogy Rimbaud-nak daganat volt a térdében és azért vágták le a lábát, meg aztán Verlaine is mondja, hogy az ő térdében is az van, szóval megfogant bennem a szörnyű gondolat, hogy mi van ha...?

Na, mindenesetre most így állok (két lábon) és nagyon várom a hideget, persze sok hóval, hogy mehessek majd mászkálni és kiderítsem, vajon csoda történt és december elsején új időszámítás kezdődött térdügyileg, vagy valóban a hideg hat rá. Akkor viszont varratok unokatesómmal valamilyen menő szőrme térdvédőt, amit nadrág felett hordok majd, ezzel egy újabb idióta divatot teremtve.

Feltéve ha még nem teremtettek ilyet...

Ja, és mivel ez egy Molyhoz kapcsolódó blog, a Zacher könyv mellett megemlíteném a Miskolci Bonnie és Clyde könyvet, amit többek közt épp "olvasok". Már csak azért is említem, mert kíváncsi voltam rá fenn van-e YT-n és így leltem ezt a számot, ami elsőre nagyon nem jött be, de 10 perc múlva már ott motoszkált a fejemben és azóta meghallgattam már egy párszor:

Dec 13: ma ezzel a számmal a fejemben ébredtem, pedig tegnap eszembe se jutott.