10. fejezet
Épp egy aszfaltút keresztezte az utam. A fehér autó rákanyarodott, de nem hajtott be, én meg nem álltam meg. Mentem tovább, de nem előre néztem, hanem a kocsit figyeltem rémesen mérgesen. Dühített, hogy futkos itt az erdőben, az Én erdőmben! Olyan volt, mint egy rohadt…