Amilyen rejtélyes módon az Élet elvette tőlem a képnézegetőmet már vagy egy hónapja, ugyanolyan rejtélyes módon adta vissza karácsonyra. Szóval mivel sikerült karácsonyra feltöltenem a "kis kalandregényemet", amit nem hittem volna, hogy összejön, így ünneplésképp itt van néhány kép. Az útról. Hogy össze tudjátok vetni, már aki olvasta, azzal, ahogyan elképzeltétek az egészet.

A most következő képek ezekhez a fejezetekhez valók:
Helló fiúk! - Út a vadonban, avagy kaland a messzi északon #1-4

Ez a legelső képek egyike. Ezt fényképeztem azután, hogy elváltam atyámtól és szenvedtem az esőkabáttal mindenki szeme láttára...
Amúgy most jutott eszembe, Cabeswater, lol.

Ilyen kis táblák mutatták az irányt. A kicsiknek. Mert ez a gyerekeknek szánt rövid túra irányát mutatta. Ott a kerítésen túl baloldalt amúgy valami nagy vízgyűjtő van. Nem tudom mi az, de elég félelmetes, meg is mutatom:

Olyan félelmetes, nem? D: Mármint hogy ilyen szabályos kör alakja van... nem tudom milyen mély lehet, de szerintem nagyon. És nem tudom mi rejtőzhet a fenekén, de inkább nem is szeretném megtudni!

Élőben ez is királyabb volt. Ekkoriban volt az, mikor fülledtem az esőkabátban...

Ez csak egy út menti ház, amiről azt hiszem nem tettem említést a történetben. Lefényképeztem, mert olyan király volt ahogy füstölt a kéménye. És amit a kép nem igazán ad vissza...
Már csak a hó hiányzott és olyan lett volna, mint amiket kiskoromban rajzolgattam házak. Mindig füstölős kéményű házakat rajzoltam. Bár... most belegondolva... a rajzokon sose volt tán tél... :I

Ezt a fát próbáltam fotózni, mikor jöttek azok az emberek, akikkel próbáltam szemkontaktust teremteni, de rám se hederítettek...

Ők voltak azok az emberek. Amint látni, a hátsó a sárga inges talány...

Az első ellenőrző pont a barlang mellett. A Mikulás bácsi lyukasztott azzal a lukasztóval, ami ott fityeg a Mikulás balján a fáról. A Krampusz meg hozta a Mikulás csomagot. Szegény Mikulás bácsi. Ahogy a térdét nézem, zakózott egyet valahol... :))))

A Kecske-lyuk barlang. Gondolom azért ez a neve, mert olyan a bejárata... Ott a Mikulás raktára, ho-ho-ho-hóóó!
Amúgy jártam már benne párszor, de még sose mertem a lehető legvégéig elmenni. Egyrészt a The Descent c. ki-berakott film miatt... :D Másrészt az emberek miatt. Mikor apámmal voltam benn, azzal volt, ott fekszik valaki, fenn az egyik hasadékban. Ahogy kimondta, már én is láttam és nem tudom mitől féltem jobban, hogy az a valaki él, vagy hogy már nem. De amúgy nem is volt ott senki, csak apám baromkodott...
De amúgy banyeg, nem is tudom mi a félelmetesebb. A barlangban lelni egy vagy több hullát, vagy összetalálkozni egy vagy több élő emberrel benne.
Harmadrészt pedig a képzeletem szüleményei miatt. Na meg, ez mégiscsak egy ki-berakott barlang! Ez nem olyan mint az erdő. Itt vaksötét van odabenn, és nem csak miután lement a nap. Na meg hely sincs. Ha összetalálkozok valakivel/valamivel, nincs nagyon hova futni a szűk járatokban... brrrr... Na meg a szúnyogok! Egyszer egyik ismivel bementünk és már elég benn jártunk, mikor szúnyogokat láttam a falon... olyan ijesztő volt! Mit kerestek azok ott?! A hideg, sötét barlangjáratban?! Mintha vártak volna valamire. De mire?! DX Meg akkor volt, hogy ismi belelépett valami tócsába, átázott a cipője, zoknija és utána úgy mászkált. Én meg arra gondoltam, hogy ki tudja milyen kis bacik vagy mik voltak abban a vízben és most a bőrén keresztül felszívódnak a testébe és ott ki tudja mivé fejlődnek! DX
Na, de az se volt sokkal jobb, mikor most nyáron másik ismivel voltunk és megsoroztak minket guanóval a denevérek... :I
De, akárhogy is, egyszer mindenképp végig akarok benne menni, ameddig csak lehet!
Csak nehogy akkor legyen földrengés...

Ez a fehér féreg fa. Nem olyan, mintha egy óriás kégyó volna? :D
Bár lehet csak azért, mert van kégyóm és be van téve neki egy műrózsabokor vagy mi és így szokott nézelődni közüle, mikor testedzést végez. :))))

Ez volt az első komolyabb faakadály, amivel együtt küzdöttem meg azokkal akik eltűntek, aztán mégis ott voltak.

Ez az a pihenő, amit tavasz körül még lerombolva láttam. Most így néz ki. Meg ha megfigyeltétek, eddig nem volt hó, itt kezdett látszódni valamicske. Amúgy szerintem volt több is csak az eső elmosta. Itt vártam meg amúgy, hogy elhúzzon az az idősebb pár, hogy tudjak nyugisan fotózni.

Felső-forrás. Nem tudom mennyire kivehető, szóval van a kép közepétől picivel lejjebb az a mohás sírkőszerűség és jön ki belőle egy vékony kis világos görbe vonal. Na az a forrás, onnan ittam. Onnan a kép bal sarka fele az ott egy kis patak, csak nem látni jól. Klassz hely amúgy.

Nah, nem látni jól, de ez a "Szívdöglesztő emelkedő". Itt az elején elég jól ki is vehetőek a kollegáim csúszásnyomai. :))))

Ő volt a megmentő botocskám. Itt már bő félúton voltam. Aminek támasztva van fán "mostam meg" a kezem telefonálás előtt.

És végül, a Kaszás réti ellenőrző pont. Ahol nem is kellett volna ellenőriznem magam, de én mégis megtettem...