Nah, mindjárt kezdi Archert, addig mit csináljak? Összefoglalom mik történtek az elmúlt napokban, mert... miért ne?

Szóval végre befejeztem a hülye élménybeszámolóm a túráról. Kb. a második naptól, amit az írásával töltöttem, utáltam az egészet. Azaz, volt egy pont, ahol egész tetszett, de aztán rájöttem, hogy csak tévedtem...
És hogy mégsem az írásból akarok megélni...

Akkor tegnap csodával határos módon feltámadt a hülye képnézegetőm. Ezt mondom, az emberek azzal vannak, hogy ne várja senki, hogy a sült galamb a szájába repül. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem rendszeresen repkednek a számba. De tény, hogy nem olyan rendszeresen, mint az Élet méteres kékerese...
A lényeg, hogy már tudom használni, úgyhogy tegnap meg ma fel is dobáltam a képeket a túráról "képet vagy meg sem történt" alapon.

Ja igen! Karácsony is volt. Vagyis van. És még holnap is lesz? Basszus... sose tudom mikor van. Meg sokszor azt se, hogy milyen nap van. Ma elég sokat töprengtem rajta, hogy csütörtök vagy szerda van-e... Amúgy olyan, mintha már napok óta tartana a karácsony, úgyhogy kicsit szíven ütött, mikor rájöttem, hogy holnap még mindig karácsony... Jaj, basszus, pedig nem várom, hogy vége legyen, mert aztán január, február és itt a ki-berakott nyár.

Nyárról jut eszembe, tegnap vettem észre, basszus, le vagyok barnulva! (Ezt onnan vettem észre, hogy valahogy sötétebb a bőröm, pont mint mikor le vagyok nyáron barnulva, és a homlokom fölött, a hajam között világít a bőr...) De hogy? Vagy mitől? Vagy mi van? Oké, meleg van, sőt azt hiszem tegnap néztem az időjárás előrejelzést és ahhoz képest, hogy északon vagyunk, elvileg itt volt a legmelegebb országszerte. De akkor is. Még nyáron se napozok, nem hogy télen. Arról nem is beszélve, hogy ha más nem, pulcsi mindig van rajtam, úgyhogy nem vágom hogy barnulhatott le a karom.

A változatlanság kedvéért ma is meleg volt. Anutám költött és egyből elfelejtettem mit álmodtam, pedig olyan jó volt... az ilyet úgy utálom.
...
Höhö... ut-álom...

Szóval ma sütögetés volt. Az én hülye ötletem volt, de már olyan rég ettem rántott cuccot. Azt úgy szoktuk, hogy az ősök bepanírozzák a combikákat, én kisütök mindent (mirelit gomba, mirelit hal, mirelit krumpli, bár ma kivételesen nem mirelitet sütöttem, és rántott csirkecombika), aztán apám elmossa az olajsütőt. Így okés nekem a sütés. De mást nem nagyon tudok/szeretek. Szendvicsen, porkaján, chipsen meg édességen simán elélek.

Na a lényeg, hogy míg ki-be futkostam, ja igen, mert nálunk ez úgy zajlik, hogy a teraszra kipakolja apám az ősrégi "Peti" asztalra az olajsütőt és kinn sütünk, hogy ne legyen benn olajszag. Ami tél kivételével nem gáz, télen viszont kicsit hüvi a dolog. De amúgy pont ezért találtam ki tegnap, hogy sütni kéne, mert mostanában annyira enyhe az idő.
Szóval mikor felkeltem, megvolt bennem az elhatározás az iránt, hogy átvedlek valamibe, de aztán úgy esett, hogy a rövid ujjú pizsimben szaladgáltam ki sütögetni. Néha kinn is maradtam. És az volt a durva, hogy egyáltalán nem fáztam... Pedig ma is csak olyan 13 fok körül volt. Mármint úgy értve, hogy máskor a fűtött 20-22 fokos lakásban megfagyok. Igaz akkor nem mozgok...
Na, de amit ki akartam nyögni, hogy míg én a sütéssel foglalatoskodtam, a szüleim diskuráltak. Nem is tudom már miről volt szó, de amúgy is pont eszembe volt valamiért, hogy Ronan szerintem azért nem szokott hazudni, mert az apja volt "a világ legnagyobb hazudozója". Én legalábbis javarészt azt hiszem ezért utálom a hazugságot. Mert apám is nagy hazudozó... De a lényeg, hogy mikor mentem ki egyik alkalommal a sütőhöz, mondja anya, hogy apám lepaktált az ördöggel... =DDD Aki olvasta a könyvet érti mire gondolok... De amúgy tényleg van benne igazság... már ami apámat illeti...

Na jó, szerintem akartam még valamit, de mindjárt kezdi Archer-t, akit amúgy néhány hónapja még ki nem álltam, de most, hogy elkezdték újra leadni a legelejétől, elkezdtem nézni és trololololol, mekkora már! :D

Na jó #2, közben már megkezdte, erre 1, Ray rágyújtott. Mikor ölni tudnék egy szál koporsószegért... ami amúgy ritkán van, de ez most azon ritka pillanatok egyike... 2, Ray most mondta Archernek, hogy semmit nem vesz komolyan, mert azt hiszi a dolgok majd megoldódnak maguktól, az meg mondja neki, hogy azért, mert rendszerint úgy is van. :D

Na, ezt mondom én is.

A sült galambok...