Na, gyorsan lefirkantom még, amit múltkor elfelejtettem.

Mert olyan fontosak és tanúságosak, hogy meg kell őket örökíteni, lol.

Nem, csak na, most ehhez van kedvem.

Szóval múltkor nem volt net és elkezdtem nézni újra animét, 12-én. Több, mint felét meg is néztem Aoi bungaku-nek. Elment. A 7.-8. rész tetszett legjobban. Önmagában egyik sem tetszett volna, de a kettő együtt érdekes volt. Anno nekem is volt hasonló ötletem, de lám, nincs új a nap alatt, szóval, tök mindegy...
A 9-10-es részből meg annyi volt érdekes, hogy "vajon mi a nehezebb, várni, vagy megvárakoztatni valakit"? Előtte így konkrétan nem gondoltam bele, de éreztem már a dolgot néhányszor...
Ma meg megnéztem végre az utolsó 2 részt. Tök uncsi volt. Ráadásul igazolta az elméletemet, hogy semminek semmi értelme, úgyhogy... "áh, fos az egész", ahogy Stewie mondta egyszer. :D

De na, szóval megnéztem végre egy sorozatot. Régen kiterveltem, hogy mindennap megnézek valamilyen animéből egy részt, vagy napi 1 órát animézek... 2 napig nem bírtam csinálni...

Akkor most belekezdtem még itt év végére egy könyvbe, egész jól haladok vele, sőt, gyanúsan tervszerűen. Napi 100 oldal volt kitűzve és eddig meg is csináltam. Mára van az uccsó 100 oldal belőle. Meg van még 2 könyv, a kettő együtt 150 oldal körül van, szóval elvileg ez évben még kiolvashatom őket.
Régen kiterveltem, hogy mindennap olvasok 30-40-50 oldalt, vagy legalább napi 1-2 órát...
Hát, ez se jött sose össze...

Na meg voltunk ismivel 26-án bátorságpróbán. Ő hívott, aztán összecsinálta magát és nem csináltuk végig, hmh... :s
Mondjuk ilyen alkalmakkor kicsit bennem van, hogy ha mással megyek és bajunk esik, engem vonnak majd felelősségre és azt nem akarom, úgyhogy ennyiből is szívesebben járkálok egyedül.
Úgyhogy belementem, hogy közvilágított és kevésbé elhagyatott úton menjünk.
Viszont játszótéren kötöttem az ebet a karóhoz és mivel már sötét volt és sehol senki, kikötöttük a lovakat (aka bicikliket) és csúsztunk néhányat. Király volt. Nekem meg eszembe jutott egy film. Huligán banda mászkált valami parkban, volt náluk mindenféle ütő-, szúró- és vágó szerszám és egyszer valaki levágott fejével mászkáltak! DX Mondom milyen lenne, ha idekeverednének olyanok? Na, nem is kellett sok, jöttek valami sokkal rosszabbak!

...

Kisgyerekek...

Nem magyarok voltak, de szerintem a feltehetőleges anyjuk tudott magyarul, úgyhogy direkt nem mondtam hangosan, hogy "fujj gyerekek", meg hasonlók... Ők is csúsztak, mi is, aztán mikor legutoljára másztunk fel ismivel, beletenyereltem egy nagy, kövér, habos csulába, ami az építmény belső oldalán folyt végig. Akkor be is ugrott, hogy mikor lenn voltunk, mintha hallottam volna, hogy a nagyobbik kisgyerek köpött egyet... hogy az a jóédes.... >_________<¤¤¤¤¤¤¤¤
Fujj... hiába dörgöltem bele magam körül az építménybe mindenfele a csulát, tök sokáig kísértett, olyan volt, mintha még mindig a kezemen lenne. Olyan ez, mint mikor a gyilkos le akarja mosni a vért a kezéről, pedig már rég lemosta... DX

Meg Archer is eszembe jutott... "Hmm, f*sz ízű nyál..." =DDD

Fujj...

Na, meg 23-a körül begyalogoltunk a városba és nem fizettük be a telóm, viszont meghallgattunk egy kávéfőzőgépes kiselőadást, aminek a végén kaptunk kávét. Én nem kávézok, de azt hittem majd felébreszt, mert alig aludtam előtte. Mindig elfelejtem, hogy rám szinte minden másképp hat, mint az átlag emberre. Szóval nem lettem élénkebb a kávétól, pedig állítólag erőset választottam.
Aztán kifele menet megláttam az állatmenhely standját. Elég leharcolt dolgokat árultak, de olyanom volt, úgyhogy otthagytam náluk 3k-t. Vettem naptárt, kis kutya takarót + csokikat. Igazából adhattam volna többet is én gyökér... :I
Aztán nézelődtünk papírírószer boltban, de nem volt ami nekem kellett volna, mert hát miért lenne... jaj, viszont abban a boltban kiejtettem a kosarat a kezemből, aztán a menhelyes naptáram (nagy falinaptár), végül meg egy tollat, amit ki akartam próbálni. Gondolom azért, mert itt már nem csak a fáradtságtól remegtem, de az éhségtől is. Egy szeletke pirítóst ettem még indulás előtt, olyan kocka kenyérből, ami ugye nem valami nagy és vastag... höhö... na, meg 1 csík sajtot. Meg a papírbolt előtt elnyeltem az egyik menhelyes csokikockát. De nekem ennyi nem elég, úgyhogy éheztem.
Mint a viadalosok...
Aztán megvettük a karácsonyi ajándékom is, aztán mászkáltunk egyet az egyik temetőben és alig leltünk kijáratot...
Megtapasztalhattuk, hogy a temetőből nem sok kiút vezet...
Aztán hazagyalogoltunk és mire hazaértem úgy remegtem, hogy csak na.
De nah, azért nem volt rossz. Viszont keményebb volt, mint az erdős túrám. Gondolom mert ez aszfalt volt. És város... 6-7 órát legalább gyalogoltunk...

Hmm és azt hiszem ennyi az annyi. Gondolkodok még, hogy vegyek-e könyveket, de úgy szoktam ezzel lenni, hogy ha már valamit meg kell gondolnom, akkor az azt jelenti, hogy nem is akarom igazán.
Másfelől, sokszor cselekedtem előbb és csak utána gondolkodtam és aztán meg is szívtam, szóval nem árt gondolkodni... :s

Ja, meg úgy volt átköltözök múlthétvégén a mellettem lévő szobába, ami azt hiszem majdnem 3x ekkora, mint amiben most vagyok, de az is olyan, hogy ahhh... mennék is, meg nem is. Jó lenne több hely, de az a sok macera, ami a költözéssel jár. Ráadásul tavasszal/nyáron ki kéne festeni mindkét szobát. Már most nyáron ki lehetett volna, csak idióta vagyok. =___=
De mindegy, átköltözök.
1-2 héten belül.
És akkor majd felállítom mindkét műfenyőnk, HÁH! >:D

Vagy nem...