Egyéni rekordot állítottam fel az elmúlt napokban. Legalábbis emlékezetem szerint az elmúlt 10 évben nem volt olyan nap, hogy 3 nap és néhány órán keresztül nem volt bekapcsolva nemhogy a net, de még csak a gépem se. Azaz, talán egy alkalom mégis volt. Mikor elmentünk néhány napra családostul, kutyástul a Balatonra, muszájból, hogy elköltsük az üdülési jegyünk. De nem is emlékszem hány nap volt. 3 nap 2 éjszaka talán...

Akárhogy is, ilyen, hogy itthon vagyok és a gép is itthon van és van net + jó a gép, szóval semmi akadálya nem volt, hogy gépezzek és mégse tettem jó 3 napig, na ilyen nem is tudom mikor volt utoljára. Vagy egyáltalán volt-e valaha.
Bár az igazsághoz tartozik, hogy ugye költözésben vagyok. Átköltöztem a kicsike kis szobámból egy ... majdnem 3x akkorába.
Ami amúgy a kicsi mellett van, szóval nem jutottam valami messzire, de hát ez már csak így van nyomorult kis életemben...

Szóval pont egy hete költöztettük át az íróasztalom, TV-m, ágyam, és a siklóm szekrényét, ami félig szekrény, félig sikló terrárium. A terrárium rész alatt pedig lakik az axolotl-om. És az volt terv, hogy milyen faszántos lesz majd a siklónak, hogy majd odasüt neki a nap, mert a hatalmas ablakokkal szemközti fal mellett áll a szekrény lakhelyük. De hamar rá kellett jönnöm, hogy a napfény a siklómat nem éri el, a gőtét, aki pont, hogy utálja a direkt fényt, viszont annál inkább. Szóval kell majd kreálnom valami mini bábparaván szerűséget vagy valami kartondíszletet az akváriuma köré. Most viszont jobb híján csak be van húzva a sötétítő, ha arra süt a nap...

A szekrénysorom, a ruháimmal és a sok sz*rommal csak 3 nappal később, múlt csütörtökön hoztuk át. Komolyan, annyi sz*rom van... mármint eddig is tudtam, de most szemtől szembe kerültem velük és bahh...
Igazából legszívesebben meghirdetném őket. Csak az a baj, hogy míg mások a sz*rukat képesek eladni drága pénzért, én vadonatúj, soha nem használt dolgoktól se tudok megszabadulni legalább normális árért. Szóval vagy rejtegetem még őket újabb évtizedekig, vagy kib*szom őket végre a retkes p*csába a kukába.
...
Aztán majd valami farok megleli és meggazdagszik rajtam... >___>

Nah, majd megoldom valahogy. Ahogy mindig is...

Amúgy még mindig nem vagyok teljesen helyrepakolva. Még itt van az innen a kisszobába hurcolt szekrénysor egy nagy darabja. Pont ott, ahova a karácsonyfát tervezem felállítani. Mert más most szedi le, vagy már rég ki is dobta, én meg még majd most fogom felállítani. Ez vagyok én... vagy nagyon el vagyok késve, vagy nagyon megelőzöm a korom, amik miatt sose tudok beilleszkedni és ez olyan sz*r... magányos...

Amúgy az a sz*r, hogy hiába majd 3x akkora ez a szoba, még ez is kicsi nekem. Kicsit jobban tudok mozogni, de még így is alig van tér. Megfulladok. Bár enyém lenne az egész ház. Nah, az köbö elég tér lenne, hogy ne érezzem ezt a fullasztó érzést. 2 éve már elkezdtem eladni bútorokat, amiket amúgy sem használunk. Egyrészt, hogy legyen hely, másrészt, hogy kevesebb éghető anyag legyen a házban, harmadrészt pedig a pénzért, mi másért. Szüleim szerint persze elpazaroltam azokat a cuccokat, de banyeg, ha egyszer nem is használjuk, meg kilátás sincs rá, hogy valaha is fogjuk, akkor mi a gyásznak kerülgessük? Így se férünk. Főleg én...
Így, hogy megszabadultam néhány bútortól, egy leheletnyit jobban néz ki a ház, de mondom, még így is túúúúúl sooook...
A röhej amúgy az, hogy nagy a házunk, látszólag. Gyakorlatban viszont kicsik a szobák és nagy, ormótlan, össze nem illőek a bútoraink. Látszik, hogy sose hallgattak rám. Én az egyszerű, praktikus dolgokat szeretem. És a teret. Minél nagyobb, annál jobb. Még hogy nem számít a méret...
Az a baj, ahova most költöztem, talán ez a házunk legnagyobb szobája, de hiába, nem pakolhatok akárhogy. Legalábbis, ha azt akarom, hogy jól is nézzen ki, de használható is legyen... tök sz*r.
Kiskoromban mennyit pakoltam amúgy... szinte hetente átrendeztem a szobám és laktam a házban szinte az összes szobában. Tök király volt. Ó, a régi szép idők...
Már akkoriban eljátszottam a gondolattal, hogy milyen király lenne egy gyárban lakni. Természetesen elhagyatottba. Van is egy nem messze, többször mondtam már szüleimnek, hogy ha gazdag lennék megvenném. Kérdezték minek. Hát mondom ott laknék! És ezt hülyeségnek tartották. Pedig szerintem f*sza ötlet. Szóval ezért is tetszik A hollófiúk, mert abban is gyárban laknak. Igaz nem egy ember az egészben, de nah. Még mindig jobb helyzetben van, mint szegény én.
Ahh...

Olyan szarul vagyok amúgy. Ma se kapcsoltam volna be szívem szerint a gépet. De ma azért, mert... hiába a sok szép minden körülöttem, ha legszívesebben meghalnék. Olyan szar minden és egyedül vagyok és nem kapok levegőt és a tudat, hogy nem tehetek semmit... jaj, bár mindenki érezné ezt. Bár mindenki érezné, amit én és megértenék, amiket én és jobbra fordulnának a dolgok.

De ilyen úgyse lesz, úgyhogy f*sz kivan.

Na, de még mielőtt megkapom, hogy mennyire sz*rul látok mindent, meg nem veszem észre a jó dolgokat, felsorolom mi jók történtek az elmúlt napokban.

1, Nagyjából átköltöztem.
2, Hatsuyuki - ami japánul a tél első havát jelenti. Szóval végre nálunk is leesett az első hó.
3, Megnéztük a Gyűrűrk ura trilógiát + az eddig DVD-n megjelent 2 Hobbit filmet.
4, Leltem 25 db rákbébit a halas akváriumom költöztetésekor.

De hogy igazságosak legyünk, leírom őket bővebben.

1, Nagyjából átköltöztem, de közben eléggé kimerültem. Nem fizikailag, azt bírtam, igaz a 2. költözős napon többször is megsérültem. Már az utolsó bútorokat hurcoltuk, mikor a csuklóm lehorzsolódott és rögtön utána nekimentem sarokkal, mert ugye én mentem háttal, apám meg minek is szólna, a korábban odahalmozott ágydaraboknak. Kis híja volt, hogy nem feküdtem bele a fadarabokba... Aztán nézem a csuklóm, nem is lehorzsolódott, hanem odacsípődött. Ráadásul pont a ... nem is tudom milyen erem. A hüvelykujj felőli oldalon a csuklón, nem tudom, hogy másén is, de valszeg, szóval fut ott egy vastag ér. Na azt csípte be a szekrény és az ajtó, de úgy, hogy vérzett kicsit és attól féltem, hogy na majd most, na majd mindjárt, na még 1-2 pár szívverés és elkezd spriccelni belőle mindenfele a vér...
De semmi.
Vagyis, éreztem valami fura lüktetést, azt hittem szivárog a vér és majd a bőröm alatt összegyűlik.
De semmi.
Azt hittem majd másnap lesz ott egy nagydarab véraláfutás. Olyasmi, mint anno, mikor bicajjal zanyáltam egy akkorát, hogy utána folyton azt hitték motoros balesetem volt vagy égési sérülésem van. Bár azt hiszem az pont a másik csuklóm volt. De sajnálom, hogy akkor nem volt még digitális fényképezőm. Érdemes lett volna megörökíteni. :D Akkor volt, hogy egyik csuklóm tiszta fekete volt, de elvileg nem volt semmi baja. Nekem elvileg sosincs semmi bajom. Ez az én formám. Na szóval gondoltam most is olyasmi lesz a csuklóm. Igazából kicsit még vágytam is rá.
De semmi...
Ahol vérzett, bevarasodott, amit épp ma kapirgáltam le és most van ott egy kis sebhely, de nagyon kicsike és most azon tűnődöm, vajon megmarad-e. Nem bánnám. Bírom a sebhelyeket. Mármint, az ilyen vágásokat...
Na a lényeg, hogy fizikailag tök okés volt a költözködés, sőt, most is megfordult a fejemben, ami kiskoromban is többször, hogy költöztetőnek kéne állnom. Hát lehet egyszer eljön még az a nap...
De szóval lelkileg készültem ki. Állandóan kapkodni, mintha b*szod kergetne a kib*szott tatár... Azt hiszem ez volt a legkimerítőbb...
Na meg mondom, hiába költöztem jóval nagyobb szobába, nem sokkal vagyok előrébb, mert itt sem férek jobban.

2, 8-án esett le nálunk az első hó, amit tavaly nagyon vártam, de már szilveszter előtt éreztem, hogy ha nagy hó esne, már az sem vidítana fel. Hát nem esett nagy hó, épp csak annyi, hogy mindent jól belepett. Szóval a porcukor szerű tessék-lássék havazástól lepkefingnyit több volt, de nem sokkal. A kutyusok mondjuk örültek neki, de én nem tudtam. Pont lesz*rtam. Talán tudtam, hogy ennyi volt és nem tart soká. Még addig se tartott, mint minden csoda. Mert másnap esett még hozzá egy picike hó. De még aznap éjjel esni kezdett az eső és 10-én már nyoma se volt a hónak. Azóta meg süt a nap... k*rva tavasz van. De legalább az a f*sz jég elolvadt az udvarunkról. Olyan jégpáncél volt napokig, hogy korcsolyázni lehetett volna rajta. Elő is akartam szedni a korcsolyám, csak lusta voltam hozzá.
Na meg pont 8-án volt a költözés 2. fordulója, úgyhogy azzal voltam elfoglalva, nem tudtam örülni kicsit sem az első és érzésem szerint e télen utolsó havazásnak...

3, Megnéztük a GYU filmeket még január első napjaiban, aztán most hétvégén a 2 Hobbit filmet is és tök jó, most már vágok dolgokat, mikor szembe jönnek velem GYU dolgok a neten. :D Meg tök megörültem, hogy benne volt a Hobbitban Aidan Turner. Őt bírtam régen a Being human-ben. Amit szintén nem néztem végig a mai napig, de pont mostanában terveztem nekiülni és végig nézni, úgyhogy ennyiből is kellemes meglepi volt. Csak alig szerepelt. De nah, maguk a filmek jók voltak. Szeretem az ilyen történeteket, amikben van barátság, szeretet, hűség, kalandozás meg minden sz*r. Bár ilyen életem lehetne... TT_____TT
Na, de ami a rossz volt, hogy ma vissza kellett szolgáltatnom a DVD-ket, bár at hiszem elég lett volna a GYU DVD-ket visszavinni, de úgy voltam ne menjünk már annyit, úgyhogy gyorsan végignyomattam az extra DVD-ket, amik tök jók voltak, csak tömény volt így egyszerre, főleg, mert közben még végeztem költözési utómunkákat. És még mindig vannak utómunkák... =___=
Na a lényeg a lényeg, jó a GYU és tök vicces Peter Jackson meg az extrák is és kicsit fáj a szívem, mármint irigykedem, olyan király lehetett a forgatás... ahh... :/

4, A rákbébiknek örülök legjobban. Múltkor pont azt néztem, hogy hogy eltűntek a garnéláim. Már csak 2 maradt. 1 hatalmas vörös, szerintem ő egy anyakirálynő, és az a kis csíkos, akit 4 másik bébirákkal találtam még tavaly és én neveltem fel. A 4-ből csak ő maradt meg és eszembe nem jutott volna, hogy valaha fog szaporodni, erre tessék. Újévi meglepi. 25 miniatűr rákocska. Olyan édesek. Ahogy úszkálnak, szorgoskodnak, táplálkoznak... :)))
A kicsiket most nem tudom, de a nagyokat már feltettem anno Molyra, ők azok:
Igazából a kicsik is pont ilyenek, csak mikroszkopikus méretűek. :D
Viszont ezzel egy időben a kerti tavunk bekrepált. Tűnik el belőle a kib*szott víz. Ami nem lenne gáz, ha nem lenne benne 3 koi, amit fejenként 20k-ért vesztegetnek a kereskedésben, szóval ez már kapásból 60k + az a rengeteg aranyhal... olyan szép változatosak. Ráadásul most nyár végén vettem 3 shubunkin-t. Ők nem olyan őrületes drágák és szaporodnak, mint a veszedelem, de akkor is... nem akarom, hogy elpusztuljanak. =(

Úgyhogy egy szó, mint száz, hiába van derűm, jön rá sok ború. :/

Ja, amúgy Moly... ma hajnalban kaptam e-mailt, amit csak ma este vettem észre, mert akkor kapcsoltam be a gépet, hogy állítólag "Már több mint egy hete várnak rád a személyre szóló értesítéseid, ne maradj le róluk!". Azt tudtam, hogy rég jártam fenn, de hogy ennyire. :D Elvileg 9-én éjfél után 55 vagy hány perccel jártam ott utoljára. De már előtte se voltam fenn 1-2 nappal. 9-én is csak mobilról kukkantottam fel, hogy van-e valami, de mikor láttam, hogy a több száz frissem közül 66 csak olyan, amihez van valamilyen közöm, megijedtem és azóta még csak fel se néztem. :D
Na, de akkor is, akárhogy gondolkodom, nem lehet, hogy több, mint egy hete ne léptem volna be. 7-én járt le a Pro-m, aznap voltam szerintem fenn utoljára, úgyhogy Moly, Te kis huncuuut... :))))
De azért aranyos, hogy ilyen túlzásokba esve hiányol. Még ha csak gép generálja is ezeket a maileket... :))))

Na jó, kicsit jobb kedvem lett. A rákbébik miatt, a Molyos levél miatt, nameg, hogy azért volt, akinek feltűnt, hogy eltűntem. Amiatt se akaródzott bekapcsolni a gépet, mert tudom, hogy úgyse vagyok fontos senkinek. Képeket is ezért nem pakolok már fel sehova régóta. Ma is néztem, tmblr-ön is 2 képem népszerű csak. Mindkettő a magányról szól. Ott egy rakás tök szép fotó, vagy legalábbis hangulatosak, de persze azok nem érdekelnek senkit. A magány viszont... Ami jó is, meg rossz is. A magány sz*r. Ugyanakkor ahogy látom, nem vagyok egyedül a magányommal, ami király. Hogy mások is osztoznak az érzéseimben. De értitek. F*szább lenne, ha valami vidámabb dologban osztoznánk.

Áh, fos az egész...

U.i.: Nem tudom mi a f*sz van, de a bejegyzés fele előtt nem érzékelt egy entert ez a ... és most lehet szét lesz majd esve ez az egész sz*rság, ami legalább alátámasztja azt, hogy "fos az egész" mindenség!

U.i.2: Ja, amúgy ez a szám tetszett legjobban az összes GYU muzsikából: