Január, február és itt a kibeb*szott nyár... =(

Hihetetlen milyen hamar elrepült az év 365 napjából már 36! És nincs megállás... és nekem semmire sincs időm. Vagy ha nagy ritkán mégis, akkor meg kedv nincs. Viszont most így február beköszöntével mintha némi életkedv lopózott volna belém. Egészen enyhe csak, de már ez is több az eddigieknél.

Érdekesen indult ez a február. Nem tudtam eldönteni, hogy egyértelműen sz*r, vagy meglepően jó-e. Sokkal élesebb váltásokat tapasztaltam a hangulatingadozásaimban. Valami mintha megváltozott volna.
Volt egy ballépésem, amit nagyon megbántam. Figyelmetlen voltam. Nesze nekem. De aztán valahogy jó volt utána. Nem emlékszem már mi, de olyan érzés volt, hogy amilyen sz*rul indítottam, sikerült valamit jól összehoznom. Aztán folytatódott ez a jól elkülöníthető fel-le-fel-le... Kaptam egy k*rva jó ajándékot! Engem elég nehéz meglepni, főleg pozitív értelemben, de ezzel az ajándékkal sikerült! De úgy igazán! :)
Aztán másnap eltávozott, nevezzük K.-nak, K. K, mint Kavinsky... :)))) Tőle kaptam ezt a csoda ajándékot... =( Szívem szerint mentem volna vele, de sajnos a dolgaim nem így mennek. Hogy ezt szeretném, meg azt szeretném és akkor majd jól úgy lesz... :/
Aztán másnap, nem is aludtam azon az éjjelen, hajnalban engedem ki az ebeket és mit látok??! ESETT A HÓ!!!! Egyáltalán nem számítottam rá, úgyhogy annál nagyobb volt az örömöm. Az eddigi mintát követve, ma éjjel el kellett volna, hogy mossa egy egész éjszakás eső, de eddig sehol semmi, pedig már hajnal van. (Igaz a szél rohadtul fúj...)
Aztán megint volt egy adag sz*rság, aztán aludtam rá olyan 14 órát egyhuzamban, és megint klassz dolgok történtek. Sőt... azóta csak jó dolgok történnek, úgyhogy számíthatok valami nagyon-nagy f*szságra az élettől, 1000%!

Jah, amúgy múltkor kinek volt igaza? Na kinek? Naná, hogy nekem! Mint mindig...
Sütött a nap hétvégén. Ahogy jósoltam. Annyira kiszámítható az életben minden, ezért unom, ezért üresedtem ki már 13-14 évesen... fos az egész...

Mh... ma éjjel megint nem aludtam. Pedig tegnap a 14 vagy hány órás alvás után hajnal 627-kor ébredtem, fitt és friss voltam + minden, egészen úgy délig. Onnantól majd el aludtam. És ehhez képest... lassan 24 órája fenn vagyok. Pedig álmos vagyok, csak nem tudom. Nem tudok aludni. Még nem ért utol az, mikor leteszem magam vízszintesbe és szinte már alszok is. Anélkül meg nekem nem megy, hiába is szeretném...
De úgy érzem környékez...

Amúgy volt most... tegnap este egy klassz dolog. Megvannak a hollófiúk angolul is. A 3. rész is. De még nem olvastam. Pedig mostanra a felével végeztem volna minimum, ha azonnal nekiesek. De nem tudom. Várok még. Nem tudom mire. A megfelelő pillanatra. Vagy olyasmire.
Azért az első két könyv eredeti szövegét elkezdtem összehasonlítgatni a magyar fordítással és... ahhh... eddig is voltak kínjaim a magyar szöveggel, de minél többet látok az eredetiből, annál inkább ábrándulok ki a fordításból. Egy csomó dolog elveszlik. Aminek amúgy nem kéne, meg lehetne oldani, csak hát... biztos megvan az oka...
Hát, mindegy. Ez van, ezt kell szeretni.

Jaj, amúgy folyton kínoznak a régi ismeretségek, az emlékeim, a nosztalgia, vajon kivel mi van? Emlékeznek-e rám. Eszükbe jutok-e néha. Ha igen, akkor hogy és miért?
Bár tudnám.

Tegnap volt a napja, hogy hosszú idő után sikerült megtudnom egy régebbi ismi elérhetőségét. Egy másikuk meg mostanában jutott eszembe, olyan jó emlékem van vele kapcsolatban és teljesen megfeledkeztem róla, mintha kitörölték volna. Erre a napokban eszembe jutott és egy rakás részlet itt van a fejemben tök tisztán. Annyira jó volt. És gondolkoztam rajta, hogy írjak-e neki. De aztán inkább nem írtam. Erre előbb ahogy olvasgattam itt a a hollófiús könyveket, mit látok? Ilyet szól Gansey: "D."
...
Ez volt (egyik) beceneve annak az isminek, aki a napokban eszembe jutott és akartam neki írni és aztán nem tettem... ahh... Úgy szeretnék írni neki, de egy roncs vagyok, ő meg nekiállna turkálni a fejemben és azt nem akarom, de akkor én meg mit kíváncsiskodjak felőle, szóval... maradok a seggemen...
Másik isminek is nem tudom minek írtam. Vagyis de. Valahol érzem, hogy vele úgyse lesz szoros kapcsolatom. Hiába tudjuk most már egymás címét, nem fogunk beszélgetni + ilyenek. Új emberekkel meg próbálok nem ismerkedni. Ami nem úgy tűnhet... de ez benne a csel. ;)

Hmmh, előbb rákerestem Kavinsky nevére, hogy helyesen írtam-e le. Mintha nem tudnám, hogy stílusos legyek: ha álmomból költenek is. :D De jó, hogy rákerestem. Így leltem ezt:

Tökéletesen illik jelen hangulatomhoz... úgy érzem magam, mint aki citromba harapott.
Lócitromba...