Na, nem tudom mi bajom, de napok óta fél 21-21 fele olyan fáradtság tör rám, hogy csak na. De egyik napról a másikra. Múlthéten még nem bírtam éjjel aludni, aztán bumm... már vagy 3.-4. napja tart. És tök sokat alszok. 12-14 órákat. Mondjuk annyi, hogy ma álmodtam is végre, csak nem emlékszem mit. Alig bírtam aztán feltápászkodni az ágyról. Lehet ez a mély alvás? Mikor ébredéskor úgy kell teleszívnom a tüdőm levegővel, meg mintha mocsárból másznék ki, ahogy tornázom magam négykézlábra az ágyban...

De ma legalább tettem-vettem egy-két dolgot. Nem sokat, de már ez is több, mint amit eddig ténykedtem. Basszus a TV-t meg napok óta be se kapcsoltam! Tényleg beteg vagyok! D:

Jaj, viszont nagy nehezen leakadtam Kavinsky Nightcall-járól és meghallgattam másik számait is és aaaaaaaaahhh, imádom őket! Ma félálomban ez járt a fejemben:

De ez is tetszik:

Tegnap megnéztem, van letölthető játék belőle telóra, viszont kamera meg hívás vagy milyen adatokat kér, úgyhogy inkább hagytam, pedig kipróbálnám. :D

Tegnap reggel meg végre elkezdtem olvasni és tetszett is, de csak az 50 valahanyadik oldalig jutottam. Olvasnom kéne tovább. Kihívásra is, meg na, tényleg vissza akarom már végre szolgáltatni a nálam levő könyveket, csak... nem megy az olvasás egyáltalán. =_____=

Molyon újra lejárt a Pro-m, mezei moly lettem megint... :D De talán nem is baj, úgy azt hiszem többet molyoltam. Így is több időt szentelek neki a kelleténél. Bár, legalább élek valamiféle közösségi életet vagy mit.

Hétfőn voltam könyvtárban. Bicajjal. Jól alul öltözve. Az a baj, bicajon rohadtul megizzadok nagykabátban, úgyhogy múltkoriban kitaláltam, hogy elég vagyok mellényben is. Ami végül is igaz. De azért most eléggé fáztam. Még a lábam is átfagyott, pedig nem emlékszem, hogy ebben a bakancsban valaha is le lett volna fagyva a lábam. De most nagyon.
Pont elkezdett szállingózni a hó, mikor indultam.
Elég délután volt még, mármint bőven volt időm eljutni mindkét könyvtárba, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve bementem a temetőbe odafele. Jó volt, zenét hallgattam, a hópelyhek lassan szállingóztak... van, hogy felülök a bicajra, mert a temető közepén van a sírunk, de most csak toltam magam mellett. Olyan hangulatos volt az egész.
Aztán ahogy néztem a sírunk, egyszer csak rádöbbentem, hogy a vékony hótakarón kívül más is van ott, ami eddig nem volt ott. Egy nagy és szép koszorú. Kicsit belém nyilallt a dolog. Vajon ki tehette oda?
Időbe telt, mire rájöttem milyen hónapot írunk... valakinek eszébe jutott... de kinek?
Francba...
Legszívesebben rágyújtottam volna, de nem volt mire.
Elbattyogtam a temető másik végébe, közbe néztem nem lelek-e valahol egy varjú fiókot, aki csak arra vár, hogy megmentsem és a gelebembe tegyem. De nem leltem egyet sem.
Megnéztem áltsulis tanárnőm sírját is. Meg messziről áltsulis osztálytársnőm tesójáét is, aztán visszamentem az aszfaltozott úthoz és felültem a bicajra. Ahogy hajtottam végig a sírok között, pont olyan szám ment, ami tökéletesen passzolt a temető hangulatához, el is kezdtem rá fejben klipet forgatni, de mostanra már nem is emlékszem mi volt az a szám...

Utána első utam az egyik nemzeti dohánybolt volt. Kicsit vártam, mert nem akartam, hogy rajtam kívül más is legyen benn. Tök aranyos volt az eladó lány. Mondjuk most visszagondolva lehet, hogy csak a temető miatt csapott meg az érzés, de az volt bennem, hogy ha úgy volna, szívesen töltenék több időt vele. Csak úgy, mert jó a közelében lenni valahogy. El tudtam viselni lány létére, sőt... ez nálam nagy szó.
Miután eljöttem onnan, eszembe jutott, hogy jó munkaerő, még bennem is feltámadt némi vágy, ami miatt más körülmények között gyakran keresnék rá alkalmat, hogy bejárjak hozzá. És folyton cigit kéne vennem, ami a boltnak jó, a pénztárcámnak meg a tüdőmnek már nem annyira...
Amúgy azt hiszem kicsit magamba szerettem míg benn voltam nála. Kicsit szét voltam esve, mondtam dolgokat és nem tudom, de a helyében én egy kicsit magamba zúgtam volna. :D Mondjuk ő szerintem tuti nem tette. Azt hiszem kicsit ő is szét volt esve, csak másképp...
Még mielőtt bementem eszembe jutott, hogy a kabátomban van a jó öngyújtóm a vadonatúj doboz gyufával együtt... kellett nekem mellénybe mennem. Mikor bementem, megnézegettem az öngyújtókat, de nem volt állatos + valamiért drágállottam is őket. Aztán miután kitaláltuk melyik márkát vegyem, megláttam a pulton árválkodni 3 majdnem teljesen pucér pasis öngyújtót. 100 Ft volt csak darabjuk. Kérdeztem, hogy hibásak vagy mi? Mutatja a lány, hogy a nők is annyiba kerülnek. Azok többen voltak és ott voltak nem messzi a többi öngyújtótól, nem tudom hogy nem verték ki a szemem a nagy dudáikkal előbb, de mikor a lány rájuk mutatott, csak pislogtam rájuk elkerekedett szemekkel. Jézusom... valahogy olyan... kiábrándítóak voltak szegények. Talán valahol mélyen beugrott egy régi, szomorú emlék holmi meztelen nős poszteres garázsról, valami, amitől összefacsarodik a szíved és elkeserít...
Mondtam, hogy maradok a legényeknél inkább, úgyis csak hárman vannak... azaz, utána már csak kettő maradt.

A napszemcsi miatt arra gondoltam elnevezem Kavinskynak... amúgy nem az esetem, de 100-ért jobb híján a célnak tökéletesen megfelelt.

A könyvtár előtt az egyik "titkos" helyemen rágyújtottam végre. Nem esett olyan jól, de a semminél határozottan jobb volt. Eszembe jutott, hogy próbáltam magyarázni a lánynak, hogy mit keresek, ő meg próbálta kitalálni mire gondolhatok, aztán mondtam, hogy olyan 8-10 éve szívtuk, erre mondta, hogy akkor ő még kicsike volt... ez kicsit lelombozott. Aztán nem tudtam eldönteni, hogy öreg vagyok, vagy csak korán kezdtem...

A könyvtár után a másik könyvtár felé vettem az irányt. Nem messzi tőle megint rágyújtottam. Van mellette egy temető. Kőkerítés veszi körbe. Még nyáron volt, hogy a túloldalán rágyújtottam és valahol szexinek találtam, hogy a kőkerítésre dőlve, a sírokat bámulva dohányzok. Kicsit olyan érzés volt, mintha a halottak azt mondanák: szívd csak, nemsoká te is itt fekszel köztünk... olyasmi érzés, mint csókolózni a halállal...
Szóval most, már besötétedett végre, egyre később sötétedik, de gyűlölöm ezt... szóval újra rágyújtottam és nemsoká megláttam a temető oldalsó bejáratának kapuját. Még nyitva volt. Bementem. Nem volt benn rajtam kívül itt se senki. Ezért imádtam mindig is a temetőket. Eléggé elhagyatottak ahhoz, hogy jól érezzem bennük magam...
A cigit nem sikerült elsőre meggyújtani, ilyenkor aztán mindig gyorsabban ég el, amit utálok, de úgyis volt valami sietség érzet bennem. A temető is nemsoká zárt, meg a könyvtár is, a jégpálya felől meg zajokat hallottam, ami idegesített...

A könyvtárban nem leltem amiket felírtam magamnak a karomra. Zaklattam a könyvtárosokat is, végül az egyik lemez (DVD) meglett, de a másik kinn volt valakinél. Kivettem hát másokat.
Mikor kész voltam és öltözködtem, láttam a pulton szórólapokat, jóslással kapcsolatban. Tarot kártya meg minden... Blue rezidenciája ugrott be... :)))

Mh, pusztulnak a rákbébijeim... mindegy, nem nekem valók. Nem való nekem semmi... :/

Ja, amúgy 4 hónap után tegnap végre megálmodtam magamnak a tökéletes nicket instagramra. Félve próbáltam meg, mert annyira király, hogy nem tartottam valószínűnek, hogy még szabad. Múltkor a Pukkanccsal próbálkoztam. Foglalt volt! D: De nem volt rajta semmi, csak foglalt volt már... :I De talán nem is baj, mert ha az szabad lett volna, nem jutott volna eszembe emez és megnéztem és nem hittem a szememnek! Még szabad volt!!!! =DDDDDD Annyit mondok csak, hogy köze van a hollófiúkhoz (ki gondolta volna?) és egy latin szóvicc (pedig nem is tudok latinul, szóval már ez maga egy vicc). Kicsit olyan érzés van bennem, hogy a sors, a végzet akarta így, de igazából nem tudom mit érzek a sors vagy a végzet iránt. Nem vagyok benne biztos, hogy hiszek ilyenekben. Mindenesetre igazán érdekesnek találom ezt a dolgot (is).

Hát, azt hiszem ennyit akartam megörökíteni... kicsit fel is ébredtem közben. Olvashatnék is akár...
Ja, jut eszembe, ezt múltkor leltem: