Nah, lustaság félegészség... most sincs sok kedvem írni, de van 1-2 dolog, amit nem akarok, hogy a feledésem homályába vesszen, azokat most gyorsan lejegyzem.

Amúgy had jegyezzem meg, hogy imádom magamat és sokszor érzem úgy, hogy nem értékelnek eléggé az emberek. :D
De komolyan. :I

Na nem baj, nem tudják mit veszítenek, hm-hm...

Na jó, amit sajnálom, hogy nem tudtam lefényképezni, de mikor megláttam, meghaltam rajta, az múltkor egyik autó ablakában egy ilyen tábla:

Ha egyszer lesz autóm (nem valószínű) tuti rányomatom én is valahova, vagy kiteszem az ablakba ezt a szöveget. :DDD

Akkor amit nagyon bírtam most hétvégén, olajsütőben sütöttünk húst + mirelit dolgokat. A sütés része az enyém szokott lenni. A lényeg, hogy a teraszon szoktam sütni (a szag miatt), ami az amerikai konyhás nappalink nappali részéből nyílik. A nappalit pedig úgy kell elképzelni, hogy TV a fal mellett, mellette és vele szemben ágy + fotelek. A fotelek mögött van a kis konyha rész. Anya ült a fotelében, nézte a TV-t. Mögötte a konyhában apám épp vizet forralt kávénak. Én meg nem leltem máshol helyet, a tűzhelyen kezdtem bélelni papírtörlőkendővel a nagy fehér műanyag tálcát. Az első papír tálcára fektetésekor megfordult a fejemben, hogy milyen veszélyes dolgot csinálok. A papír kis híján odaért a kávévizet forraló rózsa lángjához. Mondom jobb, ha figyelek, ha nem akarok tüzet okozni. A második papírt is a tálcára helyeztem, nem kevésbé veszélyesen. A harmadiknál aztán sikerült megcsinálnom... egy fél szempillantás alatt lángra kapott a papír sarka. Apám annyit kiáltott oda félhangosan, hogy: "vigyázz!", én meg először próbáltam meglengetni a papírt, hogy eloltódjon. Viszont a papír túl száraz volt hozzá, csak kis koromdarabok foszlottak le róla, amiről eszembe jutott, hogy jobb, ha abbahagyom a lengetést, mert ifjabb koromban is hasonlóan sikerült meggyújtanom a takarómat egy aprócska cigaretta parázzsal... egy negyed pillanat volt, míg ezen merengtem, aztán arra gondoltam, hogy be kéne b*sszintanom a papírt a mosogatótálcába és vizet rá. De akkor az ugrott be, hogy olyan szép fényes a króm mosogatótálca, mi van, ha a tűz nyomot hagy benne? Úgyhogy inkább sz*rtam az egészre és lángoló papírtörlővel a kezemben csináltam a szokásosat: vártam a sült galambot. És az ember azt hinné ilyet nem szabad, pedig de. Sokszor ez a legjobb, amit az ember tehet. Valami megmoccant bennem, odamutattam apámnak, aki eddig, bár 2 lépésre állt tőlem, passzív szemlélője volt az eseményeknek, elvette tőlem a papírt, a még ép részéből tölcsért csinált, a teteje lángolt és úgy vitte a csaphoz, ahol ráengedte a vizet és így semmi baja nem lett a tálcának... anya valamikor kérdezte, hogy mi az, de nem fordult hátra. Én meg szemrebbenés nélkül, hidegvérrel azt válaszoltam, hogy semmi. Aztán egyből az volt bennem, hogy "Jézusom, olyan vagyok, mint az apám..."
De mondjuk más ez a fajta hazugság. Ártott volna anyám egészségének, ha megtudja az igazat.
A vicces az volt, hogy néhány perc múlva a filmben, amit nézett, lángokban állt minden...

Ugyanezen a napon, nem sokkal a konyhai gyújtogatásom után, pakolom bele a hússzeleteket az olajsütőbe. Egyet beleteszek, elkezd az olaj fortyogni. Beleteszem a másodikat, még jobban fortyog. Mire a harmadikkal fordulok oda, mintha jönne fel habozva az olaj. Várok, kezemben a harmadik husi szelet, az olaj fölé tartva... most vajon mi lesz? Mintha jönne feljebb és feljebb az habzó olaj... mondanom kellett volna neki: "ne habozz, nem vagy te szappan!" :D De nem mondtam, gondolom ezért jött fel és kitört, mint egy vulkán... komolyan, általában minden háztartásban van egy családtag, aki folyton a telefonjával babrál és amint adódik valami, egyből nekiáll videózni. Na, a mi családunk híján van az ilyen családtagnak... szóval nem lett megörökítve, pedig megérdemelte volna. A bugyogó, habzó olaj, ahogy kitört az olajsütőből és folyt ki, mint láva a vulkánból, hosszú másodpercekig... szép volt. :D

Meg molyon írtam (próbálok életet lehelni a The raven cycle zónába, de nem sok sikerrel, azt hiszem nem én vagyok erre a megfelelő ember, vagy ilyesmi...), de inkább ide is leírom, elvégre ez az én kis naplóm... vagy valami olyasmi, szóval a fehér személygépkocsikról december óta állandóan Kavinsky ugrik be. Már ha a szemem sarkából látok egyet, egyből... :D A BMW-kről meg Ronan... :) Erre tegnap még mondja is unokatesóm, ahogy elsétáltunk egyik helyen, hogy nézzem már, a gyerek az apja BMW-jében... X)) Ma meg volt egy BMW-s hír a híradóban, amire mondja apám, hogy ez a BMW; lebontja a kerítést, annak meg semmi baja... :D Mondjuk este láttam unokatesóméknál az újságban, az eleje pöppet megnyomódott, de nah, amúgy tényleg egész rendben volt. :D Hazafelé jövet meg épp azon kínlódtam, hogy mennyire imádom az éjszakát, a város fényeit, az utakat, lámpákat, az egész éjszakai hangulatot, mikor a piros lámpánál nagy álmodozva jobbra nézek és ... egy világos szürke BMW állt mellettünk~
Meg tegnap sétáltunk kuzinékkal és gyerkőce, kislány, meg én volt, hogy lemaradtunk és a réten ahogy battyogtunk, Jézusomoztam, amiről mióta észrevettem múltkor, hogy Gansey mennyit Jézusomozik, de csak a második könyvben, mindig ő jut eszembe, meg az, hogy Jézusom, de rohadt idegesítő Jézusomozni, de nem bírok róla leszokni. Nemtom mikor és hol ragadt amúgy rám, csak akkor vettem észre magamon is. Na és Jézusomoztam valamin, erre kuzin kislánya is: Jézusom! :D De olyan vicces volt. Mini me... :))) De elgondolkodtam, vajon mennyire vagyok rá jó hatással.
Viszont nem sokkal később rá kellett jönnöm, hogy inkább engem kell félteni Tőle! Nem elég, hogy totál lemaradtunk a többiektől, de lementünk a tópartra, ami be volt fagyva, ez a gyerek meg ráment és (gondolom, mert nemrég láttam újra) egyből Dér Jankó ugrott be. Mondom basszus én még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy halálra fagyjak miatta! D: Ez a gyerek meg még el is kezdett ugrálni, hogy törjük be! Meg segítsek... :D Mondjuk csak a szélében és az volt a fura, hogy mikor én ráléptem, alattam is csak megreccsent, de nem tört be, viszont a víz alá süllyedt kicsit a jégtábla. Mindenesetre nem örültem volna, ha csak lábbal is, de vizet kellett volna érintenem. Jegesek nekem anélkül is a lábfejeim, sajnos... DX De ez még semmi, utána a tó melletti dzsumbujba kellett árkon-bokron (ami elég tüskés volt néhol) és saran baktatni... De ez még semmi, mert a kisasszony talált foszladozó nád buzogányokat, aminek az alakja had ne mondjam mit juttatott eszembe, és azzal ütögetett tetőtől talpig mindenhol és mire nagy nehezen beértük a többieket totál beporzott, amiről szintén had ne mondjam mi jutott eszembe és totál nem örültem neki, de nem tudom, képtelen voltam ellenkezni. Bírtam, mikor mondja: "így jó leszel a kocsiba"... =D
Azért otthon bocsánatot kért, mikor kezet mostunk és mondtam, hogy még mindig nádmagvakat köhögök fel... ma jutott eszembe, majd nádas nő a tüdőmben. Mint annak a hapinak, akinek fenyő nőtt a tüdejében! D:
Nah, de amúgy jó volt, hiányzott már kicsit társaságban lenni. Mindig is nagycsaládban szerettem volna élni, ahol nagy a nyüzsi és mindig történik valami... jó lett volna...

Jah, jut eszembe, a chilis rákszirmot meg majd el felejtettem! Nem bírom az erős fűszeres dolgokat, mégis imádom őket. Mostanában meg pláne kívánom a minél erősebb fűszeres dolgokat. A minap vettem chilis rákszirmot. Hát nem kellett volna... Több, mint felét bepusziltam, pedig a vége fele már nagyon nem esett jól. Nah, nem sokkal később érzem, hogy mintha szűkülne össze a torkom, pontosabban, mintha dagadna. Na mondom remek, szóltam a felmenőimnek, hogy ha elkezdek fulladozni, ott a hűtő mellett a maradék szirom, azzal együtt vigyenek a sürgősségire. Elvileg amúgy nem vagyok allergiás semmire, de valahonnan ismerős volt ez az érzés. Mintha bársony borítaná be a nyelőcsövem, mintha fulladásveszélyben lennék valamilyen allergiás reakció miatt, pedig tudtommal sose volt ilyen. De lehet előző életemben abban haltam meg. Valahogy a szőrös egér ízét is tudom milyen, tudom milyen megrágni, pedig elvileg sose ettem egeret szőröstől-bőröstől... talán előző életemben macska voltam...
Na a lényeg, hogy duzzadozott a torkom, de csak érzésileg, mert mikor néztem a tükörben, semmi baja nem volt. Úgyhogy elkezdtem öltözni, hogy kimegyek megetetni a kutyákat és akkor láttam meg a másfél csomag mentolos rágót! Nem tudom másnál van-e ilyen, de van, hogy rosszul vagyok és ösztönösen tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy jobban legyek. Mint mikor ég a torkom (másnak a gyomra szokott, nekem a torkom) és érzem, hogy tejre van szükségem és tényleg, ha olyankor tejet iszok, 10-ből 9 alkalommal nem sokára abba is marad az égető érzés. Na most ezzel is így voltam. Mintha a megmentő ellenszert fedeztem volna fel, úgy kaptam a már megkezdett rágós tasakért. Remegő kezekkel alig tudtam kinyitni, elsőre nem is sikerült, aztán nagy nehezen toltam befele a számba, előbb az egyiket, aztán még egyet és ahogy a nyelvemhez értek éreztem, hogy leáll az agyam egy pillanatra. A szemeim becsukódtak és kicsit hátra dőltem. Szívem szerint elterültem volna, de sem a hely, sem az idő nem volt megfelelő hozzá. De már ennyi is elég volt. A mentol megtette a hatását. Elűzte a fulladásveszély érzetét, kaptam levegőt, igaz utána még elég sokáig kérődztem a két szem rágón...

Most amúgy annak a chilis ráksziromnak a maradékát eszem épp, és megint fulladozok, de most nem miatta, azt hiszem összeszedtem valami sz*rt múltkor az orvosi rendelőben, mikor anyát kísértem dokihoz. Remek... kapar a torkom és köhécselek és fuldoklok és az orrom is mintha folyni akarna, a hasamban meg mintha takonytenger lenne és ettől olyan hányinger jön rám időnként... Ja és ezek mellé párosul még a köhögéskor fellépő altesti fájdalom, remek, imádom... de lázam nincs!

Jaj, amúgy előbb nyomigáltam a szemgolyóim és akkor ugrott be, te jó ég! A mai vagy tegnapi álmom! Valami ismeretlen helyen voltam. Valami romos, de még használatban lévő épületben, valami miatt ott kellett lennem, néhány napot és volt hó és madár vagy madarak, de nem emlékszem milyen madár, hány madár és mintha az enyém lett volna, vagy csak rejtegettem? Basszus nem emlékszem, de jó álom volt! Bár nekem minden álom jó. Tényleg, amúgy unokatesóm kislányának mondtam is valamit, talán a nád porzáskor, hogy hagyja abba, mert rémálmaimban is előjönnek majd és azt mondta "olyan neked nincs", vagy valami ilyesmit. Amit persze lehet úgy értelmezni, hogy le akarta tagadni, hogy ő nekem rémálmot okozhat, csak nem jól fejezte ki magát, de amúgy igazat mondott, pedig elvileg nem tud róla, de tényleg nincsenek rémálmaim. Mármint olyan, amit alvás közben látnék. Én azokat is bírom, és lehet ezért kerülnek el, vagy ezért nem tudok tőlük rettegni... de jó lenne valami jót álmodni most is... lehet rémálom is... :)

Basszus, fáj itt lenn, bal oldalon a hasam táján valami szervem... a köhögéstől, de most már ha nem köhögök is... asszem jobb, ha bekucorodok az ágyba. Amúgy mondtam én, hogy beteg vagyok, egy hete 22-23 körül már ágyban voltam, igaz így is simán aludtam 10-12 órákat, de akkor ezért, bujkált bennem ez a sz*r...

Mondtam már, hogy az egyik kedvenc könyvtárosom (a háromból) volt olyan rendes és meghosszabbította a k*rvás könyvem? Be akartam mutatni, tényleg, csak kuzinék nem engedtek el, csapdába estünk apámmal náluk! D: De jó volt. Jó lenne nagy társaságban élni...

Ja, és ma átállítottam a telefonom csengőhangját erre:

Egyszerűen nem bírok vele betelni... D: