Olyan búval rakott vagyok mostanában. Lehet csak rég éreztem ilyet, de eléggé magam alatt vagyok. Kezdek megint egyre többet aludni, meg... nemtom... csak pocsékul érzem magam. Magam alatt vagyok. Olyan érzés, hogy bár ne élnék. De nem az a fajta, hogy öngyilkos akarok lenni, csak nem akarok élni, bár ne születtem volna meg. Annyiszor érzem ezt. És olyan régóta...

Eszembe jutott egy jó illusztráció:

Ghibli szereplők közül, igaz nem láttam minden filmet, de Howllal tudtam leginkább azonosulni. Akkoriban, mikor láttam, már javában ki voltam égve, szóval gyakorlatom volt az ehhez hasonló szétmállásban. Az ágynak esésnek is. A hajszínváltoztatásnak is. Az éjjeli harcoknak is. A szoba átrendezéseknek is. És néhány hónapja ha láttátok volna egyik nyelvvizsga bizonyítványom honnan és milyen állapotban került elő...

Na a lényeg, hogy pont így érzem magam. Pontosan-ugyan-így.

És mostanában az az ötlet kerülget, hogy levágom a hajam. Már néhány hete gondolkodom rajta, de mostanában egyre inkább kínoz a dolog. Legszívesebben nekiestem volna már ollóval a fejemnek párszor, de a gondolatnál tovább eddig még sose jutottam. Viszont megemlítettem szüleimnek. Azt mondtam le akarom borotválni az egészet. De nem voltam benne biztos, hogy akarom-e. Szüleim persze nem akarják engedni. Levágni lehet, de borotválni nem. Unokatesómék sem rajonganak az ötletért. Egyikük kérdezte hogy néznék már úgy ki. Mondom miért, így hogy nézek ki?
Nem tudott rá mit mondani.
Na mondom pont ez az.
És tényleg ez az. Ez a bajom. Hogy így is hülyén nézek ki, tök mindegy, ennél hülyébben már nem fogok kinézni.
Másrészt viszont van elég hajam, hogy kezdjek vele valamit. Lehetnének frizuráim. Viszont még fésülködni sincs kedvem, nem még frizkókkal bajlódni. Na meg olyan kis vékony szálú és kevés hajam van. Viszont eléggé hosszú, sokan csak álmodoznak ilyen hosszról. Megint viszont megőrjít. Hiába fonom össze, néhány szál állandóan kiszabadul és olyankor beindul a gépezet, elkezd idegesíteni és elkezdem piszkálni, csavargatni, huzigálni a mellette levő szálakat és a végén már tépem és volt, hogy ki is téptem véletlen egy jó kis tincset...
Na meg ideges is vagyok és minél hosszabb a hajam, annál könnyebben tudok belemarkolni és tépni, amit viszont nem akarok. Meg már látom, hogy meddig képes megnőni a hajam, arra viszont nem emlékszem milyen voltam haj nélkül. Ma direkt Lány 9 parókávalt néztünk. Mármint úgy direkt, hogy én választottam. Meg akarom majd a 50-50-t is nézni, de majd talán holnap... De nem tudom, hogy a rákos téma vagy a kopaszság miatt. Bár, azt hiszem inkább ez utóbbi miatt... jah... :s
Azon gondolkoztam, hogy ha már csinálom, csináljam kövérre azt a ludat és ne csak leborotválva legyen, mármint ne csak géppel, hanem tényleg, tök kopaszra, bőrfejűre. Az emberek meg csak csodálkoznának, hogy rákos vagyok? De a tapasztaltabbak látnák, hogy van szemöldököm. Akkor skinhead? Valami csoporthoz tartozok? Gyűlölködök? Mindenkinek meglenne a maga véleménye, de szerintem senkinek nem jutna eszébe, hogy pusztán csak kíváncsiságból csináltam.

Mondjuk lehet nem csak azért. Sz*rul vagyok, ahogy már mondtam. Szóval ezért is, meg változatosság kedvéért, meg mert megtehetem, és kíváncsiságból is. Kíváncsi vagyok hogy néznék ki bőrfejűen. Kíváncsi vagyok milyen a fejformám. Kíváncsi vagyok milyen érzés, ha a fejbőrömet éri a napfény vagy a szél. Milyen lehet úgy zuhanyozni, víz alá merülni, hajat mosni. Milyen érzés pulcsiba bújni, sapkát húzni, dobolni a fejemen... Na meg hogy nulláról mennyi idő alatt mennyit nő vajon a hajam.

Ezen gondolkodtam 1 órája a fürdőben a budin ülve. Meg próbáltam nézegetni, hogy vajon hogy néznék ki haj nélkül. Meg azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire bánnám meg. Mert tuti megbánnám a dolgot, csak nem tudom, hogy kicsit, vagy nagyon.

Végül is arra jutottam, hogy ha csinálni akarom, akkor legkésőbb május elsején meg kéne csinálni. Mert nem akarom, hogy a fejbőröm kétszínű legyen. Azt akarom, hogy egyformán barnuljon az egész.
A másik, hogy nyárra jó volna, ha már azért néhány centis lenne.
Meg van még egy kis samponom, azt elhasználom még.

Régen többen is le akarták már vágni a hajam. Igaz nem ennyire. Meg egyik ismi volt azzal, hogy ha valaha levágom, had vágja le ő. Azóta mondjuk megszakadt a kapcsolat vele (amit kicsit mindig fájlaltam), de már akkor is mondtam neki, hogy ha valaha le lesz vágva, akkor azt én viszem majd véghez. De akkor még nem hittem volna, sőt, néhány hónapja se hittem volna, hogy valaha is lesz belőle akár csak 5-10 cm is vágva.
Erre itt tartok. Le akarom az egészet nullázni.

Ahh, minél többet gondolok rá, annál inkább akarom. És minél jobban nem akarják mások, azzal csak tesznek egy-egy lapáttal rá, hogy igenis, csinálni akarom!

Banyeg, szívem szerint most neki esnék. De nem, tényleg elfogyasztom még azt a sampont. Meg lefotózom majd magam, hogy mekkora volt. Igaz van róla így is néhány kép...

Az mondjuk zavar kicsit, hogy a rövid haj inkább az egy szál bél embereknek áll jól, én meg 25-30 kg-ra vagyok az egyszálságtól, de talán kapóra is jön a dolog. Úgyis terveztem fogyózni. Mert amúgy anno kitaláltam, hogy felhízlalom magam 1 mázsára. Kíváncsi voltam hogy néznék ki úgy. De nem igazán jött össze. Mondjuk talán nem is baj. Ma a hajamat pucéran is nézegettem, hogy milyen lennék nélküle és szemügyre vettem kicsit a testem.
...
Elég hányadék szegény.
Szóval tényleg ideje lenne, ha hízni nem, hát fogyni. Megnézni, hogy vajon hogy néznék ki 20-25 kg-val kevesebbel. Mondjuk pont azt is néztem, hogy a hasamon vajon lógna a bőr? Na meg a combjaimon? A seggem miatt nem aggódok, az sztem sose fog lefogyni! D:
Egyszer láttam egy ismit. Régen elég duci volt, aztán megőrült és anorexiás lett. Borzasztóan nézett ki, ahogy lötyögött rajta a bőre. Arról nem is beszélve, hogy ájuldozott elég sokat, mert hirtelen fogyott rengeteget. Remélem én sose jutok oda, hogy így járjak. Szeretnék csini lenni, de csak ésszel, és tényleg csini, nem pedig úgy kinézni, mint egy végstádiumban lévő rákos beteg. Na meg hogy lógjon rajtam a bőr... brrr... A haj az más, az viszonylag hamar kinő, de a testsúly... az már más tészta.

Hmm, szóval neki kéne állnom karcsúsodni, úgy jobban néznék ki kopaszon. Ezért is akarok májusig várni. Hogy lássam megy-e. Ha addig leadok 1-2 kg-t, akkor tolhatom lefele a sérót, ha nem... hát attól tartok akkor is megcsinálom. Sőt, mondom, szívem szerint már most csinálnám. Csak meg kell örökíteni + fel kell készítenem az ősöket. Anutám másfél éve is ki volt akadva, hogy kopasz vagyok, pedig akkor csak kétoldalt nyírtam le ollóval fél centi körülire a frufrum és aztán hamar vissza is nőtt. Szóval próba már volt, hirtelen felindulásból... Úgyhogy ezért vagyok benne biztos, hogy nem lesz annyira vészes, viszonylag hamar visszanő majd és nem néztem ki olyan rosszul rövid hajjal... Addig meg max. hordhatok sapkát + kapucnit. Úgyis szinte az összes pulcsim kapucnis. Jaj, úgyis fog majd fázni a fejem. Így is fázik. :D

Meg hátha erősödne is kicsit. Bár nem hiszem. A testem összes szőrzete erősödik és nő, mint a bolondgomba, bezzeg a hajam... A szemöldököm, szempillám, orr és fülszőrzetemen kívül, de ez utóbbi kettő csak a szükséges mértékben, szóval ezeken kívül a többi szőrzetem helyett bár inkább a hajam nőne, dúsulna, erősödne. Olyan hajam lenne! =D

Ja, meg az is eszembe jutott, hogy régebben arra gondoltam, hogy nem lennék színész, már csak azért is, mert lámpalázas és tehetségtelen vagyok... na meg ahhoz ugye engedni kell, hogy megváltoztassák az ember haját, én meg azt hittem örökre ilyen marad a fejem... szóval nem tudom. Tud valaki valami szerepet, ahol pont van olyan szereplő, aki levágja a hosszú haját? Adna egy nagy löketet, ha pénzt is kapnék érte. Mert most, hogy mindezt leírtam... nem is tudom. Lehet csak a szám jár. Lehet nem is akarom igazán. Lehet csak jó volt eljátszani az ötlettel. Lehet túl megfeneklett vagyok, hogy változzak.

...

Azt hiszem ez is tényleg csak ötlet marad, mint az a több milliárd, amivel tele az a nagy fejem, az alatt a kevés kis haj alatt...