Végre megejtem a mik történtek velem mostanában bejegyzésem, kezdve a mai nappal, mert a mai nap...
Bár lenne egy diktafon vagy valami a fejemben, mert miközben történnek velem dolgok, fejben írom őket, mint egy forgatókönyvet, blogot, levelet, könyvet, ilyesmit és olyankor olyan jópofák jutnak eszembe, aztán mikor a gép elé kerülök...
Na mindegy. Azért próbálkozok.

Szóval már harmadik hete, hogy rá voltam izgulva a Tűzpróbára, + a Halálkúrára. Nálam van Az útvesztő. Anno azért is úgy hajtottam, mint az őrült. Igaz akkor már előző nap láttam, hogy mizujs és adott napon kocsival nyitásra bőven ott voltam. Most meg harmadik hete, hogy figyelem éjjel-nappal többször is, hogy mikor kerül már ki végre a hülye feldolgozás alól. Egyszer csináltam is egy kis huncutságot vele kapcsolatban, de arról nem beszélek, mert akkor meg kéne mindenkit ölnöm, aki olvassa...

Szóval hetek óta rá vagyok izgulva a témára. Minden nap könyvtár nyitás előtt ébredek és emiatt egy rakás álmom félbe szakadt, pedig mostanában olyan király volt, annyit álmodtam! Igaz nem emlékszem rájuk, azaz ma pl leltem valahol egy kilapult, sötétszürke egértetemet, csak már nem emlékszem hogy hol, de valami nagyon nem oda illő helyen. A többi álmomra még ennyire se emlékszem, de már az is valami, hogy emlékszem rá, hogy álmodok és tök jókat! De mondom, mivel ébreszt a mobilom, nem tudom őket végig álmodni. De sebaj, muszáj lecsapnom azokra az átkozott könyvekre, mert akkor egymás után kiolvashatom őket!
Ez volt a terv.

Ma is, mint (nem győzöm elégszer hangsúlyozni) hetek óta naponta, álomittasan, kómásan ébredtem, kimostam a fogaim (alvás előtt mindig lusta dög vagyok rá, csoda, ha tönkre mennek a fogaim?), aztán belőttem a gépet, hogy na akkor lássuk, mi az ábra.
Erre én hülye, elkezdtem mindent nézni, csak a 2 könyv státuszát nem... Ez volt olyan 945 körül.

955 körül benyit anya, hogy na, levágja a hajam? Mondom most inkább ne, majd ha hajat mosok, mert úgyis le kell mosni a kis hajszálakat. Közben simogattam a tarkóm. Erre mondja anya, hogy ő az egészet gondolta. Totál kopaszra megint.
Csak néztem nagyokat. Eddig úgy ellenkezett, hogy nem lehetek többé kopasz, most meg még ő akarja lenyírni? Ki ez és mit csinált az igazi anyámmal?! D:
Szóval pislogtam, de végül nem éltem a lehetőséggel. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék újra kopasz lenni. Mármint szeretnék is, meg nem is, tudod, íííígy, van ez~
Az a baj, csufi a fejformám. Bár hajjal együtt is az. Viszont ami nagyobb baj talán, hogy olyan rettenetesen lassan nő. Bár pont a napokban mondta a szomszéd néne, hogy hogy megnőtt a hajam. Hát, 2 és fél hónap alatt köbö 3 centisre nőtt meg. A tarkóm viszont volt már 2x vissza leborotválva, meg felette próbáltuk átmenetesre, több-kevesebb sikerrel. Mostanában már megint ráférne a borotválás, ráadásul múltkor a fülemről is le lett már nyírva a hajam, erre már megint rá van ott is nőve, szóval ideje lenne nyírni, de nem tudom. Mivel ilyen lassan nő, inkább valami frizkóra gondoltam. Bár nem is tudom, meg van könyvtárban a Taxisofőr DVD-n. Milyen lenne már bemenni, kikölcsönözni, aztán legközelebb Taxisofőr frizkóval vinném vissza. =D Ebből a hajból már simán kitelne egy olyan. :))))

Na, de ha már szóba került a könyvtár, 958-kor jutott eszembe, hogy ja, tényleg, meg kéne nézni, hogy mi újság a faliújság a könyvekkel.
Megnéztem és ... igen... a hülye is kitalálhatja, naná, hogy kölcsönözhetőek voltak már! DX
Hát én azt hittem, hogy agyvérzést kapok... egyszer lazul egy kicsit az ember figyelme, és tessék...

Riadóztattam anutám, hogy szóljon apámnak, hogy álljon ki a kocsival és téphetünk! Múlthéten már téptünk, de akkor vaklárma volt a kis cselem miatt, amiről nem beszélhetek... A lényeg, hogy most összekaptam magam, rohangáltam a házban előre-hátra, cipőért, kis táskáért, kocsi kulcsért, mobilért, hogy apámnak csak be kelljen huppanni a kocsiba és tűzhessünk. Erre ő még ment kotlani. Vagyis annyira nem kotlott, hallottam ahogy majd szét repedt alatta a WC csésze, hát mondom f*sza. Mondja, hozzuk ki a rövidnadrágját, + kis táskát, + slusszkulcsot, + a mobilt... mondom inkább megyek bicajjal. Míg elkészül, meg elindulunk, azalatt én is odaérek, ha nagyon taposom a pedált. Na, meg, nem akarom, hogy az legyen, hogy elsz*rta a szerencsém. Nem mintha annyira szerencsés lennék, de így meg pláne nem akartam kockáztatni.

Úgyhogy lábam közé kaptam a kerékpárom és zúztam, ahogy csak tudtam.
Ami az elején valóban egész zúzós volt. Kábé 2 teljes percig... utána már jött is az az érzés, mintha valami bentről kifelé próbálná felhasítani hosszában a torkom. Ez tartott úgy 5 percig, utána jött az az érzés, mintha valami bentről, a mellkasom közepéből próbálná napvilágra hasítani magát. Próbáltam magam ösztönözni, de igazából a 8. percnél éreztem, hogy feladtam. Már induláskor 4 perces késésben voltam. Úgy értem mikor elindultam otthonról, akkor már 4 perce a könyvtárban kellett volna viaskodnom a többi olvasóval... Úgyhogy ezek után nem tudtam semmivel rávenni magam, hogy beleadjak mindent. Éreztem. Tudtam, hogy mennyire nem érdekel már. Csak ott akartam már lenni és szembesülni vele, hogy elkéstem.

Még jó, hogy vittem magammal vagy fél liter vizet, anélkül biztos felfordultam volna. Ittam, ziháltam, orrot fújtam, égett a tüdőm, kegyetlenül izzadtam, szóval mire a könyvtárhoz értem, elég leharcoltan néztem ki. Izzadtan, büdösen és olyan vörös fejjel, ami az Ördögnek is becsületére válna. Vagy hogy szokták mondani...
22 perc alatt értem oda. Máskor köbö 30-35 perc alatt teszem meg ezt a távot. Viszont egyszer, talán tavaly volt, hogy oda-vissza 35 perc alatt jártam meg bicajjal a könyvtárat, szóval... ebből is látszik, hogy most nem volt eléggé fontos nekem ez a 2 könyv.

Rohanni akartam a Tájolóba, de visszafogtam magam. Szeretem kínozni magam, na...
Előbb rendesen, előírás szerint betettem a táskám és a vizem (2 literes palack, abban volt a maradék fél liter, amit magammal vittem) a táskatároló fiókok egyikébe, aztán a Tájoló felé menet járt a szemem mindenfele. Siettemben megnéztem magamnak a pulton lévő könyveket, a pultnál állók könyveit, a pult közepén elhelyezett előjegyzett könyveket, aztán gyorsan bezúztam a Tájolóba, nézem az Új könyvek polcocskáját... háááát...

Nem az, hogy nem volt köztük a 2 könyv, de egyetlen egy könyv se volt ott! Ki volt pucolva teljesen az a kis polc... Mondom oké, talán van még esélyem. Talán még nem tették ki az új könyveket, vagy máshová tették őket vagy valami. Vissza akartam szaladni a pultokhoz, de már jövetkor is láttam mennyien sorakoznak ott a 2 könyvtároshoz, úgyhogy nagy eszesen mondom megkérdem a Tájolós munkatársat, hogy na mizu, mizu, mizu?
Hát, azu volt, hogy a Tájolós munkatárs mintha kicsit el lett volna tájolva, mintha máshol járt volna. Azért megpróbált segíteni, de olyan tempóban, hogy átkoztam a pillanatot, mikor a nagy eszemmel kitaláltam, hogy megkérdem, hogy na mizu, mizu, mizu.
Erre kiderült, hogy nincs is azon a gépen, amin ő van telepítve a könyvtár mittom mie... ami azért kicsit fura, tekintve, hogy a könyvtárban voltunk, de na, oké, nem nagyon lepődtem meg a dolgon, elvégre rólam volt szó, ilyen az én formám.
Mondtam a Tájolós hölgynek, hogy akkor én most azonnal eltájolom magam magasabb szintekre és már ott se voltam.
Azt hiszem ő is ugyanezt tette, csak nem testileg...

Trappoltam fel az első emeletre. Megnéztem ott is az új könyveket, de már messziről láttam, hogy nincsenek ott.
Úgyhogy odaléptem az emeleti munkatársakhoz. Ketten voltak, épp cseverésztek, úgyhogy elnézést kértem. Rám pillantottak és ekkor robogott fel a lépcsőn egy anyuka a nagy gamó kislányával. Szóval rólam a pillantások egyből rájuk szegeződtek és anyuka már lökte is a szöveget, hogy neki 11-re az SZTK-ban kell lennie és a kislányának kell valamilyen kötelező olvasmány.
Kötelező olvasmány...
Június 24-e van az ég áldjon meg! Hol van még szeptember? Pont most kell mérgezni az életem?!
De, ahogy már említettem, ez az én formám.
Azt hittem majd az egyik munkatárs foglalkozik velük, velem meg a másik, mivel én voltam ott előbb. De nem. A felém közelebb eső munkatárs sasmadárként a számítógépre vetette magát és már izzott is a körmei alatt a billentyűzet, kereste anyukának a könyvet.
Na mondom, le vagytok ti sz...

Feltrappoltam a második emeletre, ott vannak számítógépek, amik néha be vannak kapcsolva és lehet rajtuk keresni könyveket. Mondom megnézem azokon, hogy benn vannak-e még a könyvek, vagy totál fölöslegesen túráztatom magam.
A húsom puhára párolódott közben a sietségtől, a mozgástól, a feszültségtől. Kellemes érzés. Ritkán meleg a bőröm, elég hidegvérű vagyok. Most is, a kezeim tiszta jegesek... X(
Szóval felrobogtam a második emeletre, sehol egy munkatárs, odakocogtam hát a nyilvános gépekhez, de semmi... csak a monitor volt bekapcsolva az egyiknél.
Káromkodtam egyet, aztán visszaballagtam a fenti munkatársak asztalai felé, volt ott egy fickó, de nem úgy tűnt, mint aki odavalósi. Közben már hangosan azon zsörtölődtem, hogy nem dolgozik itt senki?
Odaértem a fickóhoz, a fénymásolóval bíbelődött, kérdi segíthet-e. Mondtam igen, 2 könyvet keresek. Ekkor bújt elő egy ajtó mögül egy munkatársnő, a fickó át is adott neki. Megörültem, mert a nő ismerős volt, a fickó meg... szerintem ő a fénymásolót szerelte, nem könyvtáros volt.
Vagy a fene se tudja.
Mondtam a nőnek mit keresek, de elkövettem azt a hibát, hogy nem a szerzőjét mondtam, úgyhogy előbb másik Tűzpróbát talált... aztán meglelte, mondta, hogy D28. Amit amúgy eddig is tudtam... Mondtam, arra vagyok kíváncsi, hogy benn vannak-e még a könyvek. Azt mondta igen. Na mondom, akkor vagy el vannak dugva, vagy valaki mászkál velük.

Lenyargaltam vissza az első emeletre a D28-akhoz, de gondoltam, hogy nem lesznek ott. Új könyveket nem tesznek oda.
Hát nem is voltak ott.
Bementem hát a gyerek részlegre, ott is előadtam a hölgynek, hogy mi a kínom, ő is azzal volt, hogy D kiberakott 28, mondom ott nincs, akkor kinn az új könyveknél, mondom ott sincs, akkor a Tájolóban, mondom ott sincs, mondom akkor még biztos itt vannak az épületben, biztos mászkál velük valaki.
Azért a munkatárs csak próbálkozott, kijött velem az új könyvekhez, azzal volt, talán más a borítójuk, néha van olyan, a D28-ra koncentráljunk!
Hát, próbáltam reménykedni, de nem sok esélyt láttam rá. Azért elkezdtem nézegetni a könyvek jelzeteit, de 1-2 után szóltam a néninek, hogy ő nézze itt, én addig leszaladok a Tájolóba megint, hátha csak nem néztem meg jól vagy akármi. Mondta jó. És ekkor történt...

Ahogy fordultam volna a földszintre vezető lépcső felé, megláttam a 2 könyvet!

Nem akartam elhinni. Könyveket láttam egymás hegyén-hátán, de mindnek csak a lap-os oldala nézett felém... öö, pont így:

Csak ezek vízszintesen voltak egymás hegyén-hátán és mégis, vazz egyből kiszúrtam köztük azt a kettőt, amit én kerestem...

Megkocogtattam a könyvtáros néni vállát, aki még mindig hősiesen kereste nekem a D28akat, aztán odasúgtam neki magam mögé mutatva: "Nála vannaaaak"...

Egy nagydarab fickó cammogott ott velük. Volt nála minimum fél tucat könyv. Most belegondolva nem értem mit akart ott. Nem volt neki elég annyi könyv? Mert ő is odajött az új könyvek polcához és vetett rájuk még egy-két pillantást. Vagy csak az orrom alá akarta dörgölni? Most ahogy próbálok visszaemlékezni, egyre inkább úgy rémlik, hogy a könyvekkel direkt ott páváskodott előttem, mögötte lángnyelvek, villás farok, vörös bőr, a fején kis ördög szarvak, arcán ördög bajusszal, + szakállal, zölden világító szemekkel és engem néz és kacag, eget rengetően kacaaag...
De lehet csak a képzeletem játszik velem.

Mindenesetre illegett-billegett ott az orrom előtt kicsit, aztán elindult lefele a lépcsőn, én meg csak néztem, ahogy távolodik... a kiszemeltjeimmel...
A könyvtáros néni látta, hogy olyan az arcom, mint aki citromba harapott, úgyhogy odasúgta, hogy ez a fickó mindig elsőnek érkezik. Mindig ott van nyitásra és lecsap az újdonságokra.
Egy ilyennel hogy is versenyezhettem volna?
Aztán mondta a néni, hogy elő lehet jegyeztetni a könyveket. Mondtam, hogy nem lehetett. Erre mondta, hogy de, onnantól, hogy elérhetőek, már lehet.
Felgyúlt egy újabb reménysugár bennem, mondom csak nem arra céloz, hogy szaladjunk vissza az íróasztalához, ahol még meg van nyitva a két könyv és előjegyzi nekem? Ejnye, milyen kis huncut bűntárs... =)))
Azért próbáltam adni az ártatlant, mondom így még állítólag nem lehet, majd csak ha valakinél kinn van.
Erre mondja, hogy igen, ő, mármint a titokzatos idegen kiveszi, de utána már előjegyeztethetem.
Ahh, összeomlottak a bűntársról szőtt álmaim is... =(
Megköszöntem azért neki, és a fickó után mentem.

A lépcsőn lefele arra gondoltam, hogy vajon ha megkérem, ha elmondom neki, hogy nálam van az első rész és már hetek óta készülök rá, hogy lecsapjak a folytatásaira és csak nézzen rám (még mindig rákvörös voltam és bűzlöttem) és megígérem, hogy igyekszem velük és ő lehet a következő, aki olvassa őket, vajon belemenne?
Rápillantottam, nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek. Amúgy pont hétvégén néztük meg a Gyakornokokat. Abban van egy nagydarab, szőrös, hallgatag fickó. Na, az én fickóm is ilyesmi volt, csak morcosabbnak tűnő kivitelben.
Végül mikor a pultnál sorakozott, a háta mögé léptem és kinyújtottam a kezem, hogy megkocogtatom a hátát... de, végül 2 centire tőle megállt a kezem, nem értem hozzá... Olyan közel voltam és mégis olyan távol. Ő meg közben nem vett észre semmit. A London Boulevard c. filmben van egy ilyen jelenet, na ez is ilyesmi volt.
Pár pillanat múlva előrébb lépett a sorban, én meg visszamentem a pult másik oldalára, onnan néztem egyre borúsabb ábrázattal. Közben arra gondoltam, hogy felesleges zaklatnom. Ő volt a jobb, megérdemli, hogy ő vigye haza a könyveket. Na meg, mondom, bennem volt az az érzés, hogy nem kellettek eléggé azok a könyvek. Utálok olvasni. Klassz lett volna azért elsőként lecsapni rájuk, de nem voltam elég éber és gyors, úgyhogy, győzött a jobbik. Meg aki jobban akarta.

Az volt a fura, hogy nem nehezteltem rá, de magamra se, az ábrázatom mégis egyre komorabb, egyre megnyúltabb lett.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy nyomtatták neki a cetlit, hogy melyik könyv mikor jár le és mikor megköszönte, olyan fura hangja volt. Elég kedves, mármint ilyen lágy, vidám, nem olyan mogorva, durva, amire számítottam.
Ha megkérem, lehet átadta volna a könyveket.
Néztem ahogy távolodik, ki a fény felé, ki a könyvtárból, aztán sarkon fordultam és felszaladtam az első emeletre, onnan a másodikra, odaténferegtem a DVD-k polcához és néztem. Lestem ki a fejemből, valahol máshol jártam, de azért nagyjából felfogtam a címeket. Némelyiket ki is húztam, megnéztem a borítóját, nem tetszett, visszatettem, néztem tovább... Ott volt a Taxisofőr is. De nem nyúltam hozzá, majd, később.
Aztán nekidőltem a DVD-k polcának, lassan, lágyan, ahogy az ember a szerelmét nyomja a falnak... valahogy magam alatt voltam. Nem tudtam mitől, most sem tudom... vagyis, talán az ürességtől. Hogy mennyire nem érdekel semmi. Annyira kiábrándító.
Persze nem újdonság ez nálam, de mégis, most valahogy eléggé a lelkemre vettem.

Aztán csak összekapartam magam, ellöktem magam a polctól, kiválasztottam 2 DVD-t a 2 könyv helyett és még mindig fancsali képpel alászálltam a földszintre, ahol előjegyeztettem a 2 könyvet. Elvileg én leszek a 2., akinél landolnak majd. Szóval max. 3 hét és rájuk tehetem a praclijaim.

De minek?

Később, míg jártam a többi könyvtárakat, végig elég búvalbélelt voltam, aztán jutott eszembe, hogy én leszek a második, amiről egy régi A+os (ki nem álltam azt a csatornát...) reklám jutott eszembe: ha második vagy, csak a vesztesek között lehetsz az első. Ettől csak vacakabbul éreztem magam.

Most meg az jutott eszembe, hogy mi van, ha az a fickó mondjuk nem magának hordja a könyveket, hanem van mondjuk egy beteg tesója, tolószékes, vagy vak és ez a fickó a beteg tesójának csap le a könyvekre ilyen hősiesen!? El tudom képzelni, ahogy hazaér egy kis panellakásba, otthon a folyosón tolószékben egy vézna, szőke kislány, majd szét veti az izgalom és kérdi, na, sikerült, megszerezted őket? A fickó meg boldogan vágja rá: meg! A kislány meg majd ki ugrik a tolószékéből örömében. Vagy lehet a vak öccsének szokta felolvasni a könyveket...
Hmmm... ez azért elég szép befejezése lenne a történetnek, nem?

Na jó, azt hiszem megosztom majd ezt a bejegyzést Molyon (vagy nem), hátha magára ismer az illető, az lenne még csak szám. :D

Úgyhogy itt megjelölöm, akit a Tűzpróbás/Halálkúrás kajtatásom érdekelte csak, attól itt elbúcsúzom.
Aki viszont kíváncsi rá, hol jártam még ma és milyen sikerekkel, meg mik történtek velem mostanság, az olvasson csak bátran tovább! :)

Szóval miután végeztem a főkönyvtárban, átgurultam a Szabóba (helyiek kedvéért írom, ha el akarják képzelni). Ez nem messzi van a főkönyvtártól. Ide vissza akartam hozni a könyvet, amit épp olvasok, de éjjel nem bírtam befejezni, szóval muszáj voltam meghosszabbítani.
Itt még mindig elég magamba zuhant voltam, úgyhogy miután eloldottam a bicajt, olyat tettem, amit eddig soha.
Odatoltam a bicajt a padokhoz, letámasztottam és komolyan bennem volt, hogy most rágyújtok.
Ez nem azért fura, hogy dohányzok (igen, amíg fulladozva hajtottam a könyvtárba, számtalanszor eszembe jutott, hogy azért nem kapok levegőt, mert folyton junk foodot eszek - tegnap csoki volt a reggelim, chips az ebédem..., nem mozgok és kocadohányos vagy mi vagyok), hanem mert nem szeretek mások előtt. Csak szépen, az emberektől elvonultan, magamban. Van benne valami megnyugtató, nosztalgikus...
Már épp előszedtem a koporsószegeket, a kiskutyás öngyújtót, amit múltkor vettem a boltban és anya is épp ott volt és megjegyezte, hogy mint ha dohányoznék. Ja, mert más okból nem is vehet öngyújtót az ember... Jó, oké, tényleg azért vettem, de akkor is jó, ha van nálam öngyújtó. Pölö ha mit tudom én, bármikor... eltévedek az erdőben, tüzet kell gyújtani, + ilyenek... Én nem Bear Grylls vagyok, nekem öngyújtó nélkül nem menne...
A lényeg, hogy előszedtem ezeket, meg kerestem a táskám zsebében azt a sárga, műanyag tojást, amikben a játék van a Kinder tojásban. Ezt azért hordom magammal, mert ahogy mondtam, ha tehetem, embermentes övezetben szeretek rágyújtani. Az ilyen helyeken meg nincs kuka. Úgyhogy a kis műanyag tojásba szoktam eltenni a csikkeket, aztán ha kukát lelek, kiürítem.
Szóval épp keresgéltem elő a tojglit, erre már hallottam is, hogy jön valaki autóval... Komolyan, olyan jó csendesnek, elhagyatottnak tűnt a könyvtár belső udvara, annyira jól esett volna leülni a padra és elszívni egy francos cigit, erre jön valaki.
Aztán még egy kocsi!
Na, a harmadikat már nem vártam meg.

Visszagyömöszöltem az ön és közveszélyes cuccaim és kihajtottam a könyvtár udvarából és a díszhalas felé vettem az irányt.
Általában Mancs szobránál kötöm ki a bicajom, mert tudtommal nincs sehol bicikli tároló a Villanyrendőrnél. De azt hiszem ez nem is baj. Mancs aranyos, vigyáz a cangámra.
Most viszont pont jött mögöttem egy busz, mert az útra festett "bicikli úton" közelítettem meg a Villanyrendőrt, és valahogy olyan váratlanul ért a dolog, hogy hirtelen jobb helyett balra kezdtem indexelni és mikor észbe kaptam, már nem akartam a busz előtt hülyének tűnni, nem fordulhattam jobbra, muszáj voltam hát balra...
Begurultam a buszra várakozók közé, aztán egy pillanatra zavarba jöttem, hogy na most hova is kössem a bicajt, de végül odasomfordáltam a díszhalashoz, bekukkantottam az ajtón és pont ott volt az eladó srác. Kérdeztem árulnak-e süllyedős haltápot tokhalnak. Gondoltam, hogy nem, erre egyből rávágta, hogy igen. Kicsit gyanús volt, de kérdem, akkor betolhatom a bringám, mondta be. Mármint hogy... a boltba... be... Na, kérdem van kis szemű, mert ahol a tokhalakat vettük, ott csak nagy szemű volt és az nem tudom miért nem volt jó nekik. Azóta éheznek szerencsétlenek. Bár apám azzal van, ő azt hallotta valahol, hogy nem láttak még halat éhen veszni... hát nem tudom. Mondjuk ha más nem, az algákat nyammoghatják...
Mindenesetre azzal volt a srác, hogy van kis szemű. Nézem, elég fura volt, gyanúsan fura volt az a doboz. Kérdem tényleg tokhalnak van? Azt mondja koinak, de szerinte a toknak is biztos jó. Mondom de biztos lesüllyed? Azt mondja igen.
Igazából nem győzött meg, de mivel múltkor vettem 2 gyönyörű koit, mondom kárba úgyse vész és legalább lesz változatos eleségük.

Innen a sarki fagyizóhoz mentem. Néhány hete nem tudom miért, de úgy megkívántam a kókuszos fagyit. Pedig amúgy nem vagyok érte. Na akkoriban volt, hogy egyik nap a városban voltam valamiért és kerestem kókuszos fagyit, de naná, hogy nem volt sehol. Viszont itt a sarkiban volt mentáááás~ *0* Úgyhogy azt vettem és iszonyat finom volt! Szóval most kókuszos és mentás fagyit kívántam, bár a mentásat jobban.
Igen, nem nehéz kitalálni, hogy egyik se volt... ilyen az én formám.
Körbejártam a főutca összes fagyizóját a Villanyrendőrtől a Centrum felé, de sehol semmi, ami nekem kell. Pedig még Operafesztivál ízű is volt. Múltkor meg még Frozen, igen, a Disneys Frozen, ízű fagyi is volt..... bezzeg kókusz vagy menta... Jézusom, hát ez akkora nagy kérés?! DX
Végén elmentem oda, ahol anno kenyérízű fagyit vettem.
Zárva volt...
Amúgy fagyizásról jut eszembe:

Felhívtam egyik unokatesóm, hogy oké, megyek feléjük, otthon van?
Városon kívül van...
Fagyi keresés közben meg apámmal beszéltem, hogy könyvek nuku, de van haltáp. Próbáltam kihasználni minél jobban a korlátlan beszélgetési lehetőségem. De unokatesóm után, na meg mert közben elindultam a Móra (könyvtár az Avas tetején) felé és levegőt alig kaptam, ahogy tekertem dombnak felfelé, hát már nem hívtam senkit. Csak segítségül félúton a maradék H2O-m. Na meg a sebességváltókat, de mivel csak a jobboldalit szoktam használni, a baloldalit meg se tudtam nagyon moccintani, úgyhogy, tekertem ahogy tudtam.
Amúgy még mikor a Szabóban voltam is tarjagos vagy minek mondják volt a fejem. Erős rózsaszín és sárga foltok tarkították az arcom. A Mórában nem volt tükör, de gondolom ott is gyönyörű színekben játszott az arcbőröm...
Betoltam ott is a bicajom a könyvtárba, mint a díszállatosnál. 2013 nyarán voltam fenn itt a Mórában ... jaj... A szürke valamelyik árnyalatáért... X))) Na és akkor is vöröslött a képem, akkor ráadásul még kánikula is volt. Kérdezte a könyvtáros, hogy ilyen meleg van? Mondom nem, csak biciklivel jöttem. A könyvtáros meg: Biciklivel? Hol van? Nem szabad kint hagyni!
Úgy bírtam. :D Mondtam neki, hogy nyugi, apámmal jöttem, ő vigyáz rá. :)
Most viszont egyedül voltam, ezért is hívtam unokatesóm, ki akartam használni, hogy vigyázzon a bicajomra. Na meg persze már rég találkoztunk meg minden, höhöhöhö. De amúgy komolyan. Érdekel mizujs vele, csak ő meg... elfoglalt meg ilyenek...
Szóval betoltam az előtérbe a bicót és csak be akartam adni egy szem könyvet, erre ott dekkoltam majd 10 percet. Egy lány szenvedett, ő is valami kötelező olvasmányt akart megkaparintani, de nem volt meg abban a könyvtárban, a könyvtáros kereste neki, hogy hol van még meg. Pl. a Szabóban, ahonnan épp jöttem, megvolt, csak a lánynak gőze nem volt hol a Szabó. A könyvtáros próbálta elmagyarázni, erre a lány: majd megkérdem anyát, ő jobban el tudja magyarázni. Na, mondom helyes, haladjunk már. Ám a könyvtáros nem adta fel, hősiesen próbálta vázolni, hogy hol és merre kell menni. Már arra gondoltam, hogy előveszem a mobilom és megmutatom neki rajta az útvonalat, de aztán lusta voltam hozzá. Inkább elkezdtem nézegetni a könyveket. Közben gondolom áradt belőlem az illatanyag. Ki voltam totál főve.
Ahogy nézegetem a könyveket, hallok valami neszezést hátulról, hogy "a fejét szerintem ide tegyük"... Láttam homályosan valami kislányt egy játékházikó mögött csücsülni és egy néni beszélt hozzá, akinek csak a hangját hallottam. Most belegondolva, milyen lett volna, ha valami démonok, szörnyek, akik elkaptak egy könyvtárba járót és széttépték ott a játszó részlegen és arrafel mondta a néni, hogy a fejét oda tegyék, mert leszakították a fejét és épp a testével dekorálták a játszóházat! DX
De nem ez volt. Szerencsére...
Tovább nézegettem a könyveket, aztán érzékeltem, hogy egy öreg néni halad el mellettem és mondja, hogy "hozd a kis táskádat". Aztán jött utána egy kisgyerek. Rá se néztem rá, csak észleltem őket.
Nézegettem tovább a könyveket, aztán hallom, hogy kérdi a néni, hogy sok idő még? Akkor esett le, hogy a tájékozatlan lány után ők jönnek és én csak a harmadik leszek... remek... ráadásul nekik is volt vagy fél tucat könyvük, meg közben kiderült, hogy lejárt a lány olvasójegye...
Aztán volt még olyan rész is, hogy megszólalt a lány mobilja, azt mondja: ki lehet ez? Felveszi, hát olyan hangerőre volt állítva, hogy mindannyian tisztán hallottuk anyuját. Még én is, pedig én legalább 4-5 méterre álltam tőle. Kérdezte anyu, hogy beírtad már a számot? A lány meg: még nem, de tudtam, hogy te vagy az... Na mondom oké... =DDD
Idő közben arra gondoltam, hogy ez a baj, nem vagyok erőszakos. Simán odadobhattam volna már a legelején az egy szem könyvem, hiszen újat nem is vettem ki, fél percbe se telik visszavenni, amit visszavittem. Ehelyett vártam. Meg mikor a főkönyvtárban akartam kérdezni az első emeleteseket és az SZTK-s anyuka elém furakodott. Mindig hagyom magam kiszorítani, semmibe venni, megváratni... kicsit szomorú ez... =(
Újabb olvasók érkeztek és valamilyen oknál fogva nyitva hagyták maguk után az ajtót. Talán mert a kislány jött hátul és lehet barlangban laknak. De lehet azt hitték ki akarok menni, mert mikor hallottam, hogy jönnek, odaugrottam, hogy megnézzem, nem nyúlkál-e valami illetéktelen egyén a drágaszágomhoz. Bár attól a külső ajtót még nem kellett volna nyitva hagyniuk. A tájékozatlan, lejárt olvasójegyű lány és a nagymama összesúgtak valamit, aztán mondta a nagyi, hogy nem baj, jó idő van. Ami nem teljesen fedte a valóságot, bár azt se lehetett mondani, hogy rossz idő lett volna. Most belegondolva, lehet a belőlem kipárállott illatanyagot sokallta már talán az öreglány és azért örült meg a nyitott ajtónak...
Közbe megszólalt a mobilja, a könyvtáros meg kiadta végre a könyveit, az enyémet meg végre bevette és mehettem. Hujáááá!

Avasról lefele jóval gyorsabban mentem. Sajnos csak későn pillantottam rá a km órámra, de mikor odanéztem, 29,4-et mutatott. Ez elvileg mérföld/órában van. Ilyen gyorsan mostanában nem igen mentem. :D 28,5 körül szokott lenni a max., de inkább 27 egész valamennyi. Az is igaz, hogy anno is a legnagyobb csúcsot innen az Avasról, csak a másik irányba leszáguldva mértem. Nem emlékszem mennyi volt, de úgy rémlik 30-on túl volt. :)))
Szóval zúztam lefelé, mentem a Tompába (a Tiszaitól van nem messzi). Közben felhívtam másik unokatesóm anyuját. Múltkor, hétfőn talán, is hívtam, de nem vette fel, aztán visszahívott akkor meg én nem vettem fel. Azóta most jutottam oda, hogy újra próbálkozzak, de nem sok sikerrel. Mármint most felvette, csak nem tudott arra válaszolni, ami érdekelt volna.
Lehet mégis leborotválom még a nyáron a kobakom... vagy nem tudom. Igaz ha meg is teszem, nem igazán miatta lesz. Na majd meglátom.

Megérkeztem a könyvtárhoz. Csak egy könyvet vittem oda is vissza, meg kérdeztem nincsenek-e még új DVD-k. Múltkor csillogó szemekkel mondta a könyvtáros, hogy lesznek új DVD-k. Arra gondoltam csak nem vissza akar csábítani? Mert elég rég jártam már náluk és anno is inkább a DVD-k miatt mentem, viszont mióta a főkönyvtár is beszállt a film bizniszbe, inkább oda járok, az közelebb van.
Szóval a múltkori ajánlás miatt kérdeztem rá, hogy van-e valami újdonság és meglepődtem mikor kicsit mintha hidegen mondta ugyanaz a könyvtáros, hogy még nincs... Igaz múltkor egyedül volt, most meg volt 2 társasága. Szintén a könyvtár tagjai. Hát mondom, akkor akár el is mehetek.
Már épp sarkon fordultam, mikor nem tudom miért, mégis inkább visszaejtettem a táskám a székbe és elmentem filmeket böngészni. Ki is vettem kettőt. Úgyis van még nálam abból a könyvtárból könyv, na meg ha már kifizettem a tagságit, használjam csak ki! Meg anya örökké filmekért rágja a fülem, úgyhogy...
Jut eszembe DVD... a főkönyvtárban múlthéten én csaptam le Az útvesztő DVD-re, az még nem volt senkinél kinn, abban én voltam az első, frissen, ropogósan úgy vették elő valami kis papírtokból még odafenn, még kinn sem volt a polcon, úgyhogy muahahaha~
Igaz azóta se néztük meg.
Én anno láttam moziban, most meg előbb ki akarom olvasni előtte a könyvet. Hétvégére terveztem majd megnézni, de majd meglátom mi lesz belőle. Lehet még pénteken meg kell majd kukkantanunk... :I

Úgyhogy jó alaposan bejártam a belvárost és környékét, megjártam 4 különböző könyvtárat és 4 DVD-vel lettem gazdagabb.

A Tompából a titkos helyemre mentem. Van egy rakás titkos helyem. Egyik titkosabb, mint a másik... :D
Jól elbújtam az emberek elől és rágyújtottam végre. De nem esett jól. A fentebb említett kiskutyás öngyújtóval gyújtottam meg és túl sokat szipákoltam talán a tüzet, mindenesetre nagyon égett és kegyetlen büdös volt. Mondjuk ez a cigi amúgy is elég szarcsifoscsi. Mikor vettem, azzal volt az eladó, hogy az pont akkor érkezett, vadonatúj és mentolos, duplán is! Na jó, mondom adja. Aztán itthon vettem észre, hogy az a cigi több szempontból is eszembe juttatta a Hollófiúkat. =D De sajnos ennyi örömöm telt csak benne. Pocsék íze van. Mint az utóbbi jó sok évben az összesnek, de ennek meg aztán különösen! Úgyhogy Hollófiúk ide, Hollófiúk oda, legközelebb kifigyelem az egyik kedvenc könyvtárosom cigijét és olyat veszek én is. :D
Múltkor amúgy kifigyeltem már és ehelyett a förtelem helyett eredetileg azt akartam venni, csak olyan szuper a memóriám, hogy csak annyira emlékeztem, hogy kék. De hogy kék mi...?
Na majd legközelebb.
Szóval a titkos helyemen szívtam, ahogy említettem duplán is, aztán eltettem a tojásba a csikket és lefotóztam egy régi épületet, meg hogy milyen rohadt szemetelős emberek vannak, hogy hogy összeszemetelik ott a környéket. Szóval a csikkem már nem sokat nyomott volna a latba, de én tudtam volna és nekem igenis számított volna, úgyhogy én képes voltam arra, hogy magammal vigyem a sz*rom ahelyett, hogy csak úgy ott hagyom.
Hogy aztán a kukába kidobva ki tudja hol szemeteljék vele össze a környéket...

Leltem egy jó régi, kis, kék bőröndöt is. Kicsit fel volt nyílva a teteje. Voltak benne valami ... mintha villanyszerelős cuccok lettek volna. Kábelek, meg villanykapcsoló, valami tükörszerűség is. Gondolkodtam, hogy belépjek-e a susnyásba és felpöccintsem-e a bőröndke tetejét, de aztán inkább hagytam.

Elindultam haza.
A junk foodosnál megálltam, anya hívott valamikor, hogy nem viszek-e csirkés szenyát. Igazából pizzára éhezem már hetek óta, de mivel egész nap nem ettem semmit, azt a förtelmes cigit leszámítva, de azt is csak szívtam, szóval jöhetett már felőlem a csirkés szenya is.
Megvettem őket, aztán megcéloztam a szelektív szemétgyűjtőket. Útba estek és már rég meg akartam szabadulni az idő közben kiürült 2 literes vizes palackomtól. Folyton nyomta ki a táskám a kosárból, nem győztem vissza nyomigálni. Úgyhogy most végre laposra tapostam és kihajítottam szelektíven. Ezt is simán odasuvaszthattam volna ahol cigiztem, a többi szemét közé, de én nem vagyok olyan szemét. Van bennem annyi tartás, hogy a szemetet a szemetesbe helyezzem... Bár lehet ez valami spéci képesség, ami csak a kiválasztottaknak adatik meg...

Hazafele, biciklizés közben próbáltam kortyolni a méregdrága Bounty-s shake-et. Már néhány hete is megakadt rajta a szemem, csak akkor túrórudis izéhozét vettem, az finom volt, emerről meg aztán meg is feledkeztem. Hát, most is elfelejthettem volna. Pocsék volt! Nem éreztem még nyomokban sem, hogy Bounty íze lett volna, kókuszdarabkák meg nem voltak benne sehol! Persze lehet nincs is benne, de én azt hittem, hogy lesz. És most nem tudom, hogy alapból nincs benne, vagy csak elfelejtette a lány belepakolni. Mindenesetre nem ajánlom senkinek. Konkrétan sz*r volt. Oké, hogy junk food, de akkor is... :s

Azt hiszem olyan fél 15 körül értem haza. És 1004-kor indultam itthonról. Hát jó lassú voltam. :s

Odaadtam anyának a kaját, én is nekiestem az egyik szendvicsnek, aztán kipróbáltuk a Koi Royal haltápot.
Hát kicsinek tényleg kis szemű, viszont még most este 8-kor is ott lebegett az ebihalaké a víz felszínén, úgyhogy ennyit arról, hogy süllyedős... Legközelebb megyek, meg is mondom a srácnak. Annyi szerencséje van velem, hogy van koink. Igaz csak kettő. Múltkor azt hiszem írtam, hogy most mikor betegek voltak a halaink, kipusztult a maradék 3 koink is. 60 ezer oda, csak így.
Úgy volt, hogy nem veszek több koit, de múltkor mikor mentem a madaraimnak lárvákért, elmentem megnézni a tavi halkínálatot és el voltam szomorodva. 5 cm-s kis koik kerültek 2500-ba, csak mert csillogós a pikkelyük. Én meg naná, hogy imádom a csillogós dolgokat, úgyhogy fájt a szívem értük. Végignéztem az összes medencét, voltak még nagyobb koik is, de azok nem voltak olyan szép csillogósak, viszont belekerültek vagy 5 ezerbe/db. Lógattam az orrom és azzal vigasztaltam magam, hogy nem baj, majd csak lesznek később olcsóbban csillogósak. Meg talán kicsit nagyobbak is, mert hát 5 cm, az azért mégiscsak 5 cm. Én ennyivel nem érem be. :I
Aztán nem emlékszem hogy, de valamiért újra körbejártam a medencéket és mit látnak szemeim?! Mintha nekem lettek volna odarendelve! Az egyik medence sarkában dekkolt 2 koi, csillogósak, az egyik fehér színű, ezüst pikkelyekkel, a másik csillogó arany, ezüst pikkelyekkel! Ráadásul méretre is pont tökéletesek voltak! Nem tudtam hova lenni! Kérdeztem az eladó srácot, hogy azok mennyibe kerülnek? Nem láttam árat kitéve. Vagy mondom nem eladóak? Azt mondja de, de megkérdi az árukat. Arra gondoltam biztos drágák lesznek, mert egyszerűen tökéletesek! Na, jön vissza a srác, azt mondj a kisebb, az aranyozott színű 2000, a nagyobb 3.
...
Nem értettem hol itt a csapda, vagy most mi van.
Az 5 cm-s csillogós pikkelyű koi darabja 2500, ezt a kettőt meg megkapom 5-ért, pedig még a kisebb is megvan vagy 15 cm? Nem értettem, de nem sokat filóztam rajta, egyből csomagoltattam be őket. Úgyhogy így lettek újra koijaim. Ha anno tudom, hogy így szaporodnak az aranyhalak, nem kellett volna egy se, csak koik! Ha gazdag leszek, lesz egy nagy koi tavam tele mindenféle színű koival! :)
Amúgy ekkor volt, hogy szereztem 12 ebihalat is, akik aztán eltűntek. Valószínűleg az aranyhalak ették fel őket.
Most múlthéten lárvákért és ebihalakért mentünk apámmal, de végül begyűjtöttünk egy kis brekit is, csigákat, kicsi és mikroszkopikus méretű csíborokat és 2 tok halat. Régebben mondtam apámnak, hogy jó volna tokhal, tök jól néznek ki. Kis cápák. De akkor nem akart apám. Aztán tavaly nyáron nem tudom hol láttott tokhalat, de már neki is kellett volna, viszont azzal voltak kicsit macerás a tartása, úgyhogy nem vettünk. Most viszont addig-meddig csak bezsákoltattunk kettőt. Amúgy pont múltkor láttam TV-ben valami műsort, amiben azt mondták, hogy a tokhal őrizte tán meg legjobban a dínó vonásokat és a Loch Nessben is vannak tokhalak és ezek a halak életük végéig nőnek és ezért hihetik őket akár Loch Ness-i szörnynek is. Bár nem is tudom, hogy azok, amiket a TV-ben mutattak, tényleg olyan tokhalak voltak-e, mint amiket mi vettünk, bár tény, hogy ezek is tényleg nagyra képesek megnőni. És horgásszák is őket, szóval ha úgy lesz, akár meg is ehetjük őket. Bár előbb purcannak ki szerintem ők.
Vagy mi...
Mindenesetre majd meglátjuk mekkorára nőnek. Most olyan 20-25 cm-esek.
Már ha nem vesznek éhen. Mert mondom, süllyedős táp, az nincs. Ahol vettük őket, úgy volt e héten lesz. Hétfőn érdeklődtem, azt mondták még nincs, olyan 2 héten belül lesz... hát... remek. Kitartás tok barátok!

Ami jó történt még velem mostanában, hogy hétvégén learathattam 2 cukkinit! Igaz, arról a növényről, amit palántaként vettem anno a piacon, viszont nem panaszkodhatok, mert aznap gyorsan elvetettem cukkini magokat és ahhoz képest, hogy a piaci mekkora előnnyel indult, az egyik magról ültetett cukkinimen már akkora termések vannak majdnem, mint a piacos növényen! Sőt... lehet már le is lehetne szedni, csak a héten rájuk se néztem szegényekre. De most du. is megeredt az eső. Nem sokkal azután, hogy hazaértem a könyvtáras körutamról és azóta is esik. Mondjuk nem baj, én nem bánom. Locsolva is van így, meg azt kell mondjam én is "only happy when it rains" az utóbbi években... :/

Ja igen, eső. Azóta esik, mióta felállítottuk a nagy medencét. Akkoriban kánikula volt és a következő napokra is kánikulát jósoltak. Én meg kitaláltam, hogy állítsuk fel a nagymedencét. Nálunk 2 dolog van, ha kitalálok valamit. 99%-ban megkapom, hogy hülyeség és le is van zárva. Viszont van az a kis 1%, amikor egyből nekiesünk, akármekkora őrültségnek tűnik is a dolog. Na most is ez történt. Már javában délután volt, mikor felvetettem a dolgot. Kérdi apám, hogy hova tennénk? Végignéztem az udvaron. A 2 ház között pont akkora a hely, hogy nem kicsi, de a medence akkora, hogy mindenhol rálóg valahova. Aztán nem tudom honnan jött az ötletet, rámutattam apámnak a kis kerítésre, ami a chihuahuak és a nagy kutyák közti határ, na meg hogy ne jöjjenek fel a teraszra a nagy kutyák, meg hogy ne menjenek a tóba még véletlen se. Mondom el kell távolítani, ide kell hozni a tó köré és a helyére mehet a medence. Anno volt már ott, még mikoriban megvettük. Csak aztán nem használtuk annyira, mert algásodik a víz, meg nincs sose olyan meleg nyáron, hogy kellően felmelegedne a víz benne. Szóval összesen talán ha 3x volt felállítva a 10-15 év alatt. Most viszont úgy voltam vele, ha úgyis kánikulát mondanak, kirúghatunk a hámból ezen a nyáron. Amúgy ahogy elmélkedtem, drágának tűnhet bele a 8 vagy hány m^3 víz + forgatni a vizet, klórozni, viszont egy strand belépő mennyi? Nem tudom, ezer éve voltam strandon, de gondolom nem 2 fillér és azért ott se hiszem, hogy sokkal melegebb a víz. Esetleg a termálfürdőkben. De akkor is, oda el is kell ugye jutni, ételt, italt nem tudom be lehet-e vinni, a cuccokra árgus szemekkel kell figyelni, nehogy elsikkasszanak valamit, ráadásul én ki nem állom az embereket, meg irtózom a különböző vízben úszó testnedveiktől, ürülékeiktől... igen, ürülék. Akkor jártunk utoljára családdal strandon, mikor általános alsós voltam talán és egyik nyáron elmentünk mind az egyik strandra. Talán akkor tanultam meg úszni, úgy, hogy majd bele fulladtam és senkit nem érdekelt, pedig rengetegen voltak körülöttem... Azt hiszem pont ezt akartam elmesélni anyának, mikor mondta, hogy megyünk és soha többé nem strandolunk. Ugyanis amíg én a mély vízben az életemért küzdöttem, anya előtt ott lebegett el egy ... egy emberi végtermék. Úgy értem fekália. Szóval köszönöm szépen, én nagyon jól elúszkálok egyes-egyedül a 8 m^3-es medencénkben még ha kékre meg lilára vált is a szám és körömágyaim színe a hideg víztől. Akkor megyek bele, amikor akarok, akkor jövök ki, amikor akarok, ott van minden néhány lépésnyire a házban, enni-, innivaló, TV, internet, könyvek~ Nekem ez jobban megéri.
Persze mehetnék valamelyik bányatóra is, de azt inkább meghagyom... a kevésbé szerencséseknek.
Ez most kicsit talán sznobul hangzik, de ... lehet, hogy az is vagyok! D:
A lényeg, hogy a kánikula utolsó napján csobbantam egyet-kettőt. Olyan király volt! Igaz a víz olyan volt a kánikula ellenére is, hogy ha nem mozogtam benne, elkezdtem fázni, de azért jó volt. Határozottan melegebb volt a víz, mint amire számítottam. Nemsokára elmúlik szerintem ez a taknyolós esős idő, megint jön majd a kánikula, egy 2 héten belül újra lubickolhatok majd.

Ja igen, múlthéten arra gondoltam, hogy aki azt mondta a pénz nem boldogít, vagy hülye, vagy gazdag, vagy egy gazdag hülye, mert a pénz igenis boldogít! Engem legalábbis csak akkor szomorít el, ha nincs.
Aznap azért gondoltam erre, mert vettem pl.: új körömlakkokat. Nem mintha lakkoznám a körmeim, de időről-időre mániám körömlakkokat venni. Aztán max. egyszer használom őket és azzal ki is fújt. Sőt, azt hiszem olyan lakkom is van, amit soha nem használtam. De most amit magamra kentem, imádom! Annak ellenére, hogy narancssárga. És annak ellenére, hogy egyáltalán nem melankolikus... :)))
Csillog-villog, de nem túl harsányan, pont tökéletes ez is. Mint a koijaim. :)

Ja, még egy könyvtáros eset! Múltkor, mikor mentem a Mórába, fel az Isten f***ára, a rózsaszín melegítőm volt rajtam, amit amúgy csak itthon szoktam viselni, mert elég... érdekess...
Mindenesetre aznap mégis az volt rajtam, nyomultam fel a hegyre, geek in the pink mód... De nem is ez tetszett nekem legjobban, hanem mikor indultam haza.
Mikor áttértem a hazafelé vezető sávba, az jutott eszembe, hogy nincs jogsim, mégis úgy megyek, mint akinek van. Úgy értem se index, se semmi, csak megyek...
Nem sokkal később, mikor épp azon filóztam, hogy juhé, mindjárt jön az a rész, ahol száguldhatok le, mint anno és kíváncsi vagyok mennyivel zúgok majd lefele, beért 2 motoros rendőr. Ennyit a száguldásról...
Szóval végig fékkel jöttem mellettük, aztán odaértünk a rendőrség épületéhez, még több rendőr... na tényleg ennyit a száguldásról...
Aztán valamiért gázt adtak és lezúgattak mellőlem. Mikor már nem láttam őkelmüket, én is gázt adtam és zúgattam utánuk, de azért a kezem a féken volt. Mint amúgy is mindig.
Nem száguldottam valami nagyon, mert már elég lenn voltam ahhoz, meg azért féltem is, hogy meglátnak a rend éber őrei és szóvá teszik, de nem láttam végül őket sehol.
Ahogy leértem, rákanyarodtam a járdára festett bicikliútra és robogtam haza, mikor megláttam a 2 motoros járőrt, amint épp leállítottak egy kis piros autót és kiszállították a női sofőrjét... hahh, én megúsztam!
Úgy mondom ezt, mintha valami törvénysértőt csináltam volna. Igazából mikor indexelés nélkül mentem át a másik sávba, nem volt közel s távol senki. Így szoktam amúgy. Jól körbenézek, ha jön valaki, indexelek, ha nem, hát nem. És ahogy mondtam, a száguldás is meg lett hiúsítva. Lehet a jóakaróm, ha van ilyenem, küldte a 2 rendet őrző bácsit. Nélkülük lehet bajba kerültem volna...

Ja igen! Meg volt múlthéten az a nagy hőstettem, hogy olvastam a vérfarkasos kihívásra! Hét elején még jól álltam, de aztán csak nekiálltam henyélni, aminek az lett a vége, hogy a kihívás előtti napon úgy voltam, kész, ennyi volt. Képtelen vagyok kicsivel több, mint 24 óra alatt kiolvasni 2 könyvet, amik együtt majd 600 oldalt tesznek ki.
Aztán valamiért csak elkezdtem olvasni az egyiket, aztán úgy voltam, hogy nem jelentkezek még le a kihívásról, talán valami csoda folytán csak összejön.
És valamilyen csoda folytán csak összejött! =D
Mondjuk sokat dobott a dolgon, hogy az utolsó könyv sokkal jobban tetszett, mint vártam, úgyhogy nem volt macera olvasni. Miután végeztem a 2 könyvvel, nagyon az volt bennem, hogy oké, vasárnap pihenek, ehéten viszont kiolvasok minimum 3, de ha lehet, 4 könyvet.
Hát, ott tartok, hogy szerda éjjel van és az egyik könyv felénél tartok... A másik Az útvesztő lesz, harmadik viszont azt hiszem mégsem lesz... X(

Na jó, azt hiszem mára ennyi. Megyek fürdeni, mert mióta a gép elé ültem egy szál atlétában feszítek itt és kicsit hüvi van így. Meg már úgy játszanék! Tegnap szenvedtem itt konzollal. 1000 éve játszottam konzolos játékkal, úgyhogy már nagyon rajtam volt. Addig ügyködtem, igaz eredetileg nem a játékok miatt kezdtem vele foglalkozni, de az lett a vége, hogy letöltöttem Free trial-okat. Az egyik ez volt:

Az elején meghaltam néhányszor, de mikor rájöttem a dologra már legyőzhetetlen lettem.
Ami elég unalmassá tette, de azért el vagyok vele. Azaz el lennék, merthogy tegnap a trialt kivégeztem, pedig húztam az időt azzal, hogy minden mackót kiiktattam, szóval nem valami hosszú a bemutató játék. :/

A másik ez:

Ezt jobban élveztem, gondolkodósabb, viszont a szafaládés résznél elakadtam. Az összeállt, hogy oda kell dobni a tüskés részre a husimusit, de hiába próbáltam a 3 karakterrel, akiket az elején választottam, egyik se akarta a tüskékre dobni. Arra gondoltam, hogy másik karaktert kellett volna választanom, talán a monkot, mert ő oda tudná lebegtetni. Csak már fáradt is voltam, meg el kellett látnom a jószágokat, úgyhogy abbahagytam a játékot. Aztán meg végül éjjel olvasni kezdtem. Amit ma délelőtt akartam befejezni, hogy visszavihessem a könyvtárba, de közbe megláttam, hogy kölcsönözhetőek a kiszemelt könyveim és a többit már tudjátok...
Amúgy ezt a barlangosat még tavaly vagy mikor próbáltam letölteni, mert imádom a barlangokat. Félek tőlük, de imádom őket! Van az a barlangos film, a The descent, na azt hiszem főleg amiatt kezdtem tavaly tölteni. Csak nem tudom, talán nem volt helyem, azért nem töltötte le vagy nem tudom, de tegnap ahogy szenvedtem, csak azt vettem észre, hogy letöltött valami The cave-et. Hát, egyből a Hollófiúk ugrott be, aztán meg az, hogy mostanában akartam barlang túrázni, aztán meg az, hogy de akkor is, hogy került ez most ide? Ki és miért töltötte le? D:
De aztán derengett valami, hogy még én kezdtem el, réges-rég... Mindenesetre megörültem neki. A 3 játék közül ez tetszett legjobban. Főleg mikor mondja az elején, hogy ő egy beszélő barlang, na ott a szívembe lopta magát. :D Ha nem lenne olyan drága, még meg is venném... Hmm...

Ahogy említettem, volt még egy harmadik játék is, de az elég ... hát nem nekem való volt. Ez ni:

7:48-nál akadtam el. Nem tudtam átmenni a falon, de mondom, ez nagyon nem nekem való, úgyhogy töröltem is. Ami azért fura, mert letölteni percekig tölti, törölni meg szó szerint egy szempillantás alatt letörölte.
Hát remélem, hogy tényleg... :s

Na jó, tényleg ennyi az annyi. Más jó dolog nem jut eszembe, a rosszakra meg még csak nem is akarok emlékezni se, nem még megörökíteni őket itt, pedig vannak, sokan, szóval senki ne higgye, hogy az életem csak játék és mese. Sajnos nem az. Nagyon nem az...