Atyagatya, de rég írtam! D:
Mármint, valami ... értelmesebbet. Vagy valami olyasmit. Szóval naplószerűséget. Mondjuk most is csak egy kihívás miatt ülök neki, mert egész kedvet kaptam hozzá, csak bennem volt, hogy én + a naplóírás. Úgy értem, rendszeresség, helló...
Hát, az nem nekem való. 

Azért megpróbálom...

Szóval ez a december 1 dolog engem így ért:

Mindig várom, hogy szeptember legyen, sőt, a szülinapom, mert az már majdnem október. Október, november, december. Ezek a kedvenc hónapjaim. + kicsit a szeptember is. De legjobban halloweent szeretem. ♥
A hangulata  + a témája miatt. Illik a lelkivilágomhoz. :s
Viszont már tavaly se érintett meg úgy, mint rég, ez évben meg... voltam most is temetőzni, aztán később láttam, sőt vettem is 1-2 halloweeni cuccost, aztán láttam faragott tököket is a környéken, de valahogy... nem tudom. Nem érzem az idő múlását. Csak időnként rádöbbenek, hogy: dikk. Már ennyi az idő?

Itt van ni, imádom ezeket a hónapokat, mégse vagyok képes átélni őket és már megint itt tartunk, hogy december egy. Sőt, már kettő van 2 óra és 4 perce. Rohan az idő. Utálom. :/

Szóval ilyen szempontból nem volt öröm, hogy már december van.

Az se volt öröm, hogy hajnalig animációs rövidfilmeket néztem egy kihívás miatt, aztán 930-kor anutám költött, hogy indul a mandula. Holott 1030 volt megbeszélve! D: Nem mintha akkor frissebben ébredtem volna, bár ki tudja.
Hulla fáradt voltam. Annyira, de annyira szerettem volna még aludni, hogy az nem igaz. Alapból gyűlölök korán kelni (ami nálam köbö az egész délelőttöt jelenti), de ha még hulla is vagyok hozzá...
Majdnem visszaaludtam néhányszor, de aztán csak kivakartam magam az ágyból. 

Boltokba mentünk csak amúgy.

Múltkor kirakta valaki a boltban a világítós táblán, hogy: SANTA IS HERE.
Valaki más meg (spoiler: na vajon ki?) átjavította, hogy: SATAN IS HERE.
Szóval most mentem megkeresni a mívem és először nem leltem, de csak mert máshova pakolták, + valaki ellopott a here-ből egy e betűt, szóval SATAN IS HER volt már csak.
De komolyan meglepett, hogy a SATAN-t senki nem piszkálta. Miféle emberek vannak! =D

Dél elmúlt, hogy hazaértünk és folytatni akartam a kihívást, de felmerült a lehetősége, hogy eljussak a Plazaba! *0*
Még mielőtt felmerülne valakiben a gyanú, miszerint egy pláza picsa vagyok, csak annyit mondok, hogy hahahaha...

Ettem végre (mindig ez van: felkelek, nem eszek, mert nincs idő, meg étvágyam sincs, úgyhogy teszek-veszek vagy elmegyek otthonról, aztán délutánig éhen büdösödik a szám, onnantól viszont, hogy végre kajához jutok... nem hagyom abba az evést, míg ágyba nem kerülök DX), aztán felöltöztem, közbe papamama lökte itt a fejét, hogy apám is jön, de mit vegyen fel és kocsival menjünk és induljunk már és ahh... szóval addig én adtam tápot a csirkéimnek. Meg megleltem a kis halott tyúkot. Szegénykém. Napok óta láttam, hogy a végét járja... tojni se tojnak, pedig szerintem már felvették a téli rucijuk, szóval... kezdek arra jutni, hogy oké, a madárállomány felét együk meg.
Csak most meg hideg van. Ami azért rossz, mert anyám nem engedi, hogy a házban dolgozzuk fel a jószágokat. De kint meg nem akar ténykedni, mert ott meg hideg van. Ezt utálom. Ha bent vagyunk az a baj, ha kint vagyunk, az a baj.
Az a baj, hogy élve születtünk... :/

Apám végre előbújt a házból... csiga... Adott inni a madaraknak aztán végre nekiindultunk.
Bicajjal. D:
Nem vagyok sportos alkat, a mozgásért se vagyok oda, de szívesen járok be bicajjal a városba. Hóviharban is. És ezt szó szerint értem. Volt rá példa.

Először útba ejtettük a temetőt, mert általában mindig útba szoktam, hisz útba esik és ... fene tudja. Nem szoktam beszélgetni a halottainkkal, sőt, semmi. Csak valamiért szeretek ránézni a sírra, hogy minden oké-e.
Minden oké volt.
Bár meglepett, hogy havasak a sírok.
Kedden meg volt e tél első hóesése. Nem volt valami sok, mégis, mostanában ez már télies hangulatnak számít. Viszont fura volt, hogy a miénk melletti egyik sír teteje nem volt havas. Az egész temető az volt, csak az nem. Mintha fűtenének benne.
Vagy a pokol tudja. :s

A lényeg, hogy betekertünk a városba, közbe kissé átfagytam, mert nyári farmerben mentem, mert... hülye vagyok. De legalább volt rajtam kesztyű. Már ez is valami. Hetek óta úgy indultam el itthonról, hogy nem volt nálam/rajtam kesztyű és brrr, borzalmas úgy bringázni ilyen időben. >_<

Leparkoltam a Plazanál, apám meg eltekert.
Mit sem sejtve...

Mert kérdezte ugyan otthon, hogy hova akarok menni, én meg dünnyögtem ugyan valamit, hogy ruháért, de ha ismerne...
Mint ahogyan nem, úgyhogy így nagy cselesen eljutottam a helyi menhely kitelepült asztalához és nyugodtan tudtam támogatni a kis árvákat. </3
Mondjuk ahhoz képest, hogy eredetileg főleg naptárért mentem... Évek óta náluk veszem a falinaptáram. Aztán egy ideje már kettőt veszek, magamnak, meg a nappaliba. Aztán tavaly már K.-nek is vettem és most is akartam, de előbb leragadtam a párnahuzatoknál. Átnyálaztuk a nénivel az összeset és ahhoz képest, hogy 1, max 2-t akartam venni, 3 lett belőle. + 1 karkötő. Naptárat meg nullát, mert még nem kaptak.

Aztán felmentem az egyik ruhaboltba, ahol tavaly elég sok pólót vettem, sőt, pulcsikat is, de mindet olyankor, mikor már akciósak voltak, mert azért smucig vagyok a magam módján.
Most viszont... 

Mondjuk ez így az egész napra igaz. :s
Ami annyiból nem baj, hogy legalább nem szórom úgy a pénzt.
Ugyanakkor fogtam magam, lemozogtam a mozgólépcsőn, vissza a menhely asztalkájához és csak megvettem még az egyik huzatot, amit még nézegettem, de ezt már párnástól, + volt még 2 karkötő, ami tetszett és bár nem hordok karkötőket, megvettem őket.
Ezzel egyszer annyit költöttem, mint eredetileg terveztem, de most mit tegyek? A Jehovás szekta alaposan megtanította nekem, hogy a vagyonkám csakis magamra költsem és a szeretteimre. Mert bármikor beférkőzhet a családba egy ilyen szemét szekta, aztán úgy megkopaszt... hogy rohadna el az összes ilyen... >_>
Úgyhogy na, a szeretteimre költöttem. Meg magamra.

Ja, amúgy büszke voltam magamra délelőtt a boltban, mert anya vetetett velem 2 doboz szaloncukrot és ahogy nézegettem, úgy voltam vele, mivel akcióban van, veszek még egy ír krémlikőröst is.
Elmentem velük megkeresni a SATAN-os kreálmányom, aztán eszembe jutott a menhely és visszatettem a likőrös szaloncucit. Majd' egy huzat ára volt! Így jobban jártam. Meg remélem a jószágok is. =<

Nem tudom, közben apám a tesója példáján (láttuk az adventi bódéknál, de ez egy sötét titok...) belökött-e valamit vagy csak jókedve kerekedett, hogy eljöttünk tekerni egyet, mindenesetre örömmel fogadta a párnát.
Szerintem nem fogta fel, hogy a menhelytől vettem. =D

Hazafele már nagyon fáztam. Valamiért a sapkám is huzatosnak érződött a füleimnél, pedig nem volt az. És mégis. Ki érti? :s
Hazaérve eltemettük gyorsan a kis tyúkot. Tiszta kedvencek temetője a kertünk. De már kiskoromtól. Kis koromban még a díszhalaim is eltemettem...

Ahogy öltöztem le basszus, a combjaim olyan hidegek voltak mint a mirelit cuccok, amiket sütögetni szoktam. Meg vörös is volt a bőröm itt-ott. A térdem is nagyon fájt már hazafele is. A bokám meg vacakol mostanában, erre ma jöttem rá, hát basszus én beleestem egy gödörbe unokatesóméknál még néhány éve tollasozás közben! D: Igazából csak a lábam esett a gödörbe, én meg a földre, de úgy nyilallt utána, meg meg is dagadt. De nem mentünk orvoshoz. Később volt, hogy a térdem mutattam dokinak és egy úttal a bokám is megmutattam, hogy már hónapok teltek el és még dagi a bütyök rész, de azzal volt a doki, hogy az már úgy marad, nem gond, csak esztétikailag + gyengébb lesz a bokám. Csak aztán ezt tök elfelejtettem és mostanában nem értettem mi baja a bokámnak. Hát basszus ez. Uhh, szegény én. Hát eljött ez is. Megyek tönkre. Immáron testileg is. X(

Ettem, folytattam a kihívást, elláttam a jószágokat és bár el-el kalandoztam, végül tök büszke vagyok magamra, 2 perccel a kihívás lejárta előtt megnéztem a 100. rövidet! *0*
Megveregetem a hátam. :)))

Aztán ahelyett, hogy megcsináltam volna gyorsan ezt a bejegyzést és elmentem volna már rég aludni, még neteztem, tök sokat, mert húztam az időt, mert ahh... Szóval most újra hulla vagyok, ami persze jó, így szeretek nyugovóra térni.

Ja, amúgy az egyik karkötőt szépen megmostam és már itt virít a karomon. Olyan jó érzés! D: Mintha fogná valaki a csuklóm...