Nem sokat aludtam, mert mentünk vásárolni. Nem lett volna muszáj mennem, de kíváncsi voltam valamire.
Öltözködés közben eszembe jutott az éjfél utáni tragédia és azon szörnyülködtem, hogy miért b*sz az élet. Vagy az univerzum. Aztán felderengett bennem Cartman egyik jelenete, na pont ez van velem is, csak a Jehovás szekta óta ateista vagyok, szal engem az élet b*sztat:

Boltban elég vacakul voltam amúgy. Nem tudom a korai kelés, a kevés alvás, vagy bujkál bennem valami, mert idővel még anyám is rákérdezett, hogy mi bajom van, ki van főve a szám. Néha majd be ájultam. Szokott ilyen lenni. Ilyesmi lehet a narkolepszia, csak én meg tudom csinálni, hogy nem esek össze és alszok el. De szívem szerint azt tenném. Szóval alig vártam, hogy végre hazaérjünk és beájulhassak az ágyamba.

Boltból kifele anyám még beviharzott a kínai árushoz, apámnak sapkáért. Én addig kivittem az összevásárolt holmit a kocsiba, aztán szaladtam vissza, mert én is szerettem volna nézelődni, de már pont jöttek ki szüleim. De visszatoloncoltam őket, hogy nézzünk fürdőszoba szőnyeget. Anya kínlódik már egy ideje, hogy kéne új, csak mind drága és/vagy gagyi.
Nem hittem volna, de leltem egy szürkét, ami egész jól nézett ki, csak drágállottam. Anya bezzeg nem. Azzal volt, keressek még egy szürkét.
Nem hittem volna, de leltem még egy szürkét. Egyikből se volt 2 egyforma, csak ebből... @_@
Így viszont még drágábbnak találtam és szívem szerint otthagytam volna őket, de addigra odakeveredett apám is az új kalpagjában és nem hittem volna, de nem kezdett szenvedni, hogy drágák. Sőt, csakúgy lobogtak velük a pénztárhoz. Nekem meg nem volt érkezésem nézelődni. =(
Pénztárnál a néni kérdi, kérünk-e szatyrot? Kérdeztem kell-e érte fizetni, azzal volt, nem, szóval kértem. Pakolta el a szőnyegeket, aztán mondja, hogy mennyi lesz. Jól meglepődtem, mert csak fele árat mondott. Arra gondoltam, lehet nem is az volt az ár, amit én hittem. Hezitáltam kicsit, de aztán csak rákérdeztem újra és vártam, mit lép a néni.
A fene azt a jó szívemet, banyeg, az a pénz majdnem fedezte volna a b*szos könyvtári bírságom! >_< De nem tudom, általában ilyen lúzer vagyok. Azaz, igen, ez a fura, elvileg jól kellett volna éreznem magam attól, hogy nem "loptam el" az egyik szőnyeget, pedig megtehettem volna, mégis inkább az volt bennem, hogy mennyire hülye vagyok, mennyire nem vagyok életre való... elszomorodtam csak a "jótettemtől". Talán mert tudom, hogy hiába vagyok jó, mégis mindig én vagyok a rossz, meg b*szogat folyton az élet. Szóval, hogy helyesen cselekedni nem egy életbiztosítás. :/ Plusz ha néha mégis úgy tűnik, hogy valami jó történik velem, az valójában csak azért történik, hogy utána még szerencsétlenebbnek érezhessem magam. =___=
Mondjuk az se segített a dolgon, hogy a néni se mondott még annyit se, hogy bikkmakk.
Lehet zavarban volt vagy ilyesmi, de csak még rosszabbul lettem ettől az egésztől. :/

Kajálás nélkül mentem el itthonról és érdekes módon a boltban sem kívántam meg semmit, aztán hazaérve se éreztem kedvet az evéshez, szóval tényleg beteg lehettem. D:
Ágyba bújtam inkább a kiskutyámmal és örültem, hogy: na végre, alhatok!

...

De helyette ez volt:

Feküdtem és aludni szerettem volna, de a szemeim ki voltak pattanva és ahhhhhhhhhh... >__<"

Végül azért csak sikerült valahogy elszenderednem. De időnként fel-fel ébredtem, a vackomból viszont nem kecmereghettem ki, sajnos nem vagyok olyan szerencsés helyzetben, szóval ettől még depisebb lettem, hogy mennyire nem olyan semmi, mint amilyen lehetne, mint amilyennek lennie kéne. És hogy már most is túl késő lenne, de reményem sincs rá, hogy jobb lesz. 

Annyira szar.

.......................

17 után a kutyuskám kéredzkedett ki, szóval muszáj voltam kimászni az ágyból. Felöltöztem kinti ruhába, elláttam a jószágokat, aztán végre ettem én is. Utána visszapenderedtem az ágyba és TVztem.
Meg szájharmonikáztam közben...

Mikor szüleim végre lefeküdtek, aludni, nekiültem kicsit olvasni, mert eszembe jutott, hogy névnapomra ki akartam ... igazából már tavalyra, olvasni a Hollófiúk 4. részét, de nagyon szenvedek vele. Eleinte lelkileg túl sok volt, aztán nem tudom... most meg már úgy érzem, elengedtem. Ezt is. Már ennyim sincs. És uhh... =___=

Szóval elég depi volt ez a hétfő. Nem is akartam bekapcsolni a gépet, de aztán csak megtettem.
Molyolni se akartam, de aztán csak megtettem azt is. Ez mondjuk nem baj, kicsit jobb kedvem lett tőle, de most megint fáradt vagyok. Annyira fáradt.
És szomorú.