Felemás nap volt.
Apám elhúzott valahova, szokás szerint nem mondta normálisan, hogy hova, minek, meddig... Az ilyen annyiból jó, hogy van egy kis nyugi. Szerencsétlen anyám is felsóhajtott, hogy bár nyugodtan élhetne egy kicsit halála előtt.
A szörnyű az, hogy én ugyanezt érzem már rég, pedig ennek rohadtul nem így kéne lennie. :/

Leültem kicsit gépezni és eleinte tök jó volt, kicsit én is boldog voltam és úgy voltam vele, kihasználom a lehetőséget és jól érzem magam, amíg lehet.

De ez nem tartott sokáig. Ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább szállt el a boldogságom. A helyét átvette az aggodalom, szomorúság...

Na, hát kábé így. Mert ha apám nincs itthon, az annyiból rossz, hogy nem tudjuk milyen hülyeséget csinál, mikor jön haza és mivel állít elő vagy milyen állapotban. Tudom, hogy érzéketlenebbnek kellene lennem, de nem megy.

Mikor itthon van, akkor meg olyan, mint abban a könyvben a Farkas az asztalnál-ban az apa. Mindenkivel mézes-mázos, de itthon a négy fal közt...

Végül délután jött elő. Mobilokat nézegetett. Mintha annyi pénzünk lenne. Mintha lennének barátai. Mintha dolgozna. Mintha lenne értelmes hobbija. Mintha tanulna, képezné magát. Szóval mintha szüksége lenne "okos telefonra".
Okos telefon, hülye embernek... - ahogy unokatesóm mondta egyszer...

Evett, aztán nekiült "nettezni", ami nála kimerül abban, hogy idegel engem valami szarsággal. Leginkább szektákkal. Nem csak a Jehovással... csoda ha megutáltam a vallást, Istent, az egész képmutató szarságot?

Az a baj persze, hogy túl érzékeny vagyok. Csak annyi mindenre vágytam egész kicsi koromtól, amit sose kaphattam meg. Az alap persze egy normális, értelmes, szerető család lett volna. Mi miért vagyunk ennyire elcseszettek?

Nem kellett volna megszületnem.

...

Azért néha fel-fel szívom magam. Mondanám, hogy feltámadok hamvaimból, mint a főnix madár, de inkább olyan vagyok, mint egy élőhalott. Mindenesetre ha apám folyton a szektákkal baszogat, muszáj leszek mégis elmenni tetováltatni.
Az volt talán életemben az első alkalom, ami elkezdett ráébreszteni arra, hogy apám nem is olyan ember, mint amilyennek hittem, mikor megcsináltattam életem első és eddig egyetlen tetkóját. Arra számítottam, hogy anya ki lesz akadva, mert mindig ő volt a "rossz zsaru". Apám meg a "jó zsaru", szóval neki tuti nem lesz egy szava se.
Aha...
Anya nem szólt semmit, mérges se volt, nem zavarta a dolog. Kicsit talán tetszett is neki.
Apám viszont úgy ki volt akadva, mintha legalább full drogosan benyögtem volna, hogy unokájuk lesz vagy kocsit loptam vagy embert öltem volna vagy ilyesmi. Mert hogy neki a szektában azt mondták, a tetoválás bűn! Jehova most mit szól? Stbstbstb... Az nem zavarta, hogy mit szól Jehova ahhoz, hogy már mióta jár a gyülibe és mégis alkesz. Az nem zavarta, hogy a szektában azt mondták, szabaduljon meg a "világi" ismerőseitől, ő mégse szakította meg a kapcsolatot egyikükkel se egy másodpercre se és "világi" életet élt a szektán kívül. Az se zavarta sose egy pillanatra se, hogy ahhoz mit szól Jehova, hogy hogy bánik velünk a négy fal közt. Az se zavarta sose, hogy mi megy a gyüliben, kik járnak oda, alkeszek (mint apám), olyanok, akik gyógyszerezik magukat (mint anyám), pedofilok, zsiványok, csalók, a másikat a végtelenségig kihasználó, kétszínű mocskok stbstbstb, meg egy maréknyi hülye, aki tényleg azt hiszi, megfogta Isten lábát, közbe meg csak a fa**át... =___= Szóval ha a szektások csinálnak valami igazán aljas dolgot, az tök oké, de ha én "meghasgattatom a bőröm"!!! Hát Jehova egyből megutál!
Baszki... most komolyan...

Szóval ez a tervem.
Korábban is gondolkodtam már rajta, hogy akarok-e még tetkót, de annyira nem éreztem rá ingert. Most se igazán, de ha apám ettől "kitér a hitéből", ohh kérlek, tetováljatok ki tetőtől talpig! =D

Persze nem nagy terv, de legalább terv.
Csak keríteni kell megfelelő tetoválót. Igazából van már jelöltem. Volt 1 hónapja tetkós akció. Az aznapi bevétel teljes egészében az egyik helyi állatvédő alapítványnak ment elvileg. Na akkor nagyon bennem volt, hogy tetováltatok én is. Már csak azért is, mert szeretek több legyet ütni egy csapásra. Így tetkóm is lett volna, olcsóbban + támogathattam volna vele a kutyusokat. De szerencsére volt annyi eszem, hogy előtte pár nappal elmentem szétnézni + érdeklődni, hogy mennyire lenne kivitelezhető, amire gondolok + hogy mekkorában lehetne és egyáltalán vállalnák-e aznap. Utána kicsit jobban képben voltam a dolgokkal. Az is eszembe jutott, hogy biztos sokan lesznek. Végül mire eljött a napja, már úgy voltam vele, csak elmegyek és viszek adományt, a tetoválás majd máskorra marad. Nah, még szerencse, hogy így indultam neki. Így nem volt akkora csalódás, hogy valóban nem lesz aznap új tetkóm. X) Tök sokan voltak... asszem talán csak tini lányok. Nem is tudom, fiúk voltak-e. Mikor nyílt az ajtó és próbáltam bejutni az egyébként elég kis szalonba, azok a tekintetek, amiket rám szegeztek! =DDD
Kicsit kiélveztem a pillanatot, de aztán szóltam, hogy csak a lányokat keresem. Nem akartam azt mondani, hogy az adománygyűjtő ládát keresem. Jehova tanúinál van egy rakás adománygyűjtő láda és persze mindig azzal vannak: "üresek a ládák, kedves testvérek!"... Basszus, amennyi pénzt oda elhordott a családom... tetőtől talpig tele lennék abból a pénzből tetoválva. Sőt, tán az egész családom! D: Meg adó 1%, apja f*sza, minden kell nekik. Uhh... >_<¤
Kurva sokba került az a szekta. De apámat ez sem izgatja. Annyi jó helyre elmehetett volna az a pénz, még ha csak a menhelyre költöttük volna, az is 1000x jobb lett volna. Vagy basszus, ha a matracba vagy bankba! tettük volna azt a pénzt, milliomosok lennénk, baszki!
Komolyan, ez a méreg, nem a cián...

Ahh, na, jó, szal átverekedtem magam a kislányokon, hogy aztán odaadjam a pénzt a nagylányoknak. Számolgattam a kis pénzecském, aztán beugrottak a Jehovás szektások és inkább elővettem a nagyobb, dugipénzecském. Remélem valóban jó helyre került az a pénz. A mai világban sosem tudni. De mondom, bármi jobb, mint egy szektának adni!

Na és ebben a lényeg, hogy utána elkezdtem itthon más tetováló szalonokat is nézegetni, mert az ottani srácok ügyesek, de nem éreztem magaménak a tetkó stílusuk + légkört se. Túl kicsi az a szalon. Nem vagyok klausztrofóbiás, de kicsit lehet, mert imádom a minél nagyobb tereket.
Na és akkor bukkantam rá, akiket úgy érzek, jók lesznek. De még akartam másik szalonokat is nézni a biztonság kedvéért, csak közben elkezdtem képeket nézegetni + összeszedni a gondolataim, hogy miket is szeretnék magamon látni és a végén napokig csak képeket nézegettem + gyűjtöttem a gépemre referenciának mindenféle tetoválásokról. A legvégén ha lehunytam a szemem is tetoválásokat láttam, néha még mozogtak is, olyan menők voltak. *0*

Utána jegeltem kicsit a dolgot, most meg már ott vagyunk, hogy eltelt egy hónap. Basszus és most volt névnapom, vagy úgyse kaptam volna miatta kedvezményt? X)))
Szülcsinapcsimra se kapok sose sehol. Olyankor hirtelen mindenki Jehovás szektás. (Azok nem tartanak szüli+névnapot...)

Na mindegy, a lényeg, hogy apám most újra felélesztette bennem ezt a dolgot, úgyhogy ... csak jól össze kéne foglalnom a fejemben, hogy mit is akarok és hova. Aztán kiválasztani a tetováló emberkémet és felvenni vele a kontaktot, lol, ez a szó. XD Nem tudom ez mennyire irreális ötlet, de szeretnék vele elbeszélgetni, megvitatni, hogy mi és mennyire kivitelezhető a laikus ötleteimből. Na és persze a matek is lényeg. Hogy mennyi az annyi. :D Ha egyszerre csináltatom meg az olcsóbb-e. Meg kérdés persze az is, mikorra van időpont. Félek, hogy ki tudja mikor lesz szabad hely. Igazából eddig az volt bennem, hogy lehet 1-2 hetet várnom kell. De most már inkább attól félek, lesz az egy fél év is, ne már! D:
Na meg attól is félek, hogy hiába próbálom majd elmagyarázni, mi van, ha a végeredmény mégsem olyan lesz, amilyennek elképzeltem a dolgot? Egy életre idegesítene! =D
Vagy nem. :s

Akár hogy is, jobb, ha mielőbb nekiülök tényleg az ötletelésnek, aztán jöhet a kontakt... Ez a szó... XD