Lol, úgy tűnhet, mostanában nagyon rá vagyok kattanva az ilyen Hannibal-os képekre, de csak mert igen. Meg mert kurva jól összefoglalják ... az életem?
Mint ez is. Szinte nem telik el nap, hogy ne ez lenne. Ez a hullámvasút. Hogy hol lent vagyok, hol lentebb. Vagy még annál is lentebb... :l
De tényleg, azzal vannak, hogy ami nem öl meg, az megerősít, engem viszont csak összetör. Azért vagyok ilyen... amilyen. :s

Na, szóval ma se történt semmi.
Fel akartam nem tudom már hanyadszorra tölteni a képeket a telómról a gépre, mert rohadtul nincs hely rajta hónapok óta, állandóan azzal van, hogy töröljek róla dolgokat, mert instabillá válhat a rendszer. Én meg csak... odaemelem az arcom elé és annyit mondok neki: soha, de soha nem lesz annyira instabil a rendszered, mint az enyém.

Lol, nem, ezt csak most találom ki. :D

De legközelebb mondom majd neki. :l

Szóval az akarat megvolt, de ennyi. Mint ahogy arra is, hogy vízbe tegyem végre az orchideákat, így jó 3 hét után, + miután néhány napja enyhe volt az idő és sikerült feltöltenem a PET palackjaim vízzel a kerti tóból és nem kéne megvárnom, míg megposhadnak.

Viszont kiporszívóztam (a héten nem tudom hanyadszorra), megmelegítettem a siklóm (olyan test a testhez melegítősen, nem a mikróban...), aztán odaadtam neki az egyik egeret, amit még 2 hete se vettem (pedig azt hittem már 3 hete legalább itt vannak a szobámban), ami természetesen megharapott és természetesen dőlt belőlem a vér... Aztán megpróbáltam rendet rakni legalább az íróasztalomon, de már be volt lőve a gép, a net, szóval... elterelődtem.
Hajnalig.

Ú és ma is + tegnap is nyertem egyik karimmal egyik játékban az elf vadászaton! Eddig sose sikerült, de most igen és nyertem 2 nap alatt 55 cr-et és ez nem nagy valami, de én az ilyeneknek is nagyon örülök. ♥
Hát még annak hogy örülnék, ha az összes suska, amim van játékokban, enyém lenne a valóságban!
Multimilliomos lennék. </3

A nap nagy részében amúgy szomorú voltam. December elején, mikor kezdődött ez a kihívás, még beleolvasgattam mások naplójába, kíváncsiságból, aztán meg kicsit mazochizmusból. De szar folyton azzal szembesülni, hogy másoknak megvan az, ami az én életemből mindig is hiányzott. Szóval már nem kínzom magam... nagyon...
De nah, szomorú vagyok én ilyenek nélkül is. Mert állandóan jár az agyam, pedig nem kéne neki! >_<¤

Szóval ez ilyen, depcsi napcsi volt.

Bár azért volt benne jó is... :) Na de pont ezért van bennem ez a hullámzás. Látom a jó + a rossz dolgokat is és ez kikészít. >_<"