Ma is nagyon-nagyon szenvedtem az alvással. Egyik játékban licit volt. Még hajnalban megnyertem az egyik set-et a fiú karimnak, de azért beállítottam a mobilom, hogy óránként ébresszen, hátha sikerül elkapnom a másik 3 set-ből is 1-1-et. De olyan rohadtul fájt a fejem, hogy bár fel-fel ébredtem, de csak azért, hogy lekapcsoljam az ébresztőt. Nem volt többre energiám. Kora reggelig. Akkor meg-meg próbáltam elcsípni valamelyik set-et, de nem jött össze, szal áldottam az eszem, amiért még lefekvés előtt sikerült magamévá tenni legalább az egyikből egyet...

Na, aztán reggel megint figyelő üzemmód be, a kiskutyám folyton nekiállt horkolni, de olyan hangosan csinálja, mint egy traktor! Kintről meg behallatszottak szüleim. Hajnalban kelnek, nem alusszák ki magukat, aztán isznak capuccino-t, hogy még több erejük legyen marakodni, aztán mintha mi sem történt volna, átkapcsolnak normális üzemmódba, értsd, csinálnak valami értelmeset. Ház körüli munka vagy főzés. És olyankor tök normális emberként tudnak viselkedni.

Amíg be nem kattannak újra. És ez így megy. És sose tudni mikor mi várható. És annyira gyűlölöm ezt az egészet. És annyiszor érzem ezt:

De közben látok és értek mindent, mert

szóval tudom, hogy nincs segítség ésaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhhh... fos az egész.

...

Azért próbáltam aludni, délig is talán, vagy 1230-ig. De nem ment. 
Közben apám nekiállt megjavítani a teraszajtó kilincsét. Ezt is gyűlölöm, nem hülye, rakás mindenhez ért, meg legtöbbször rájön a dolgok nyitjára, lenne esze, erre mégis inkább rohasztja az agyát az idő nagy részében, ahogy anyám is, meg úgy viselkednek, mint a dedós hülye gyerekek és ezzel totál kikészítenek. Ahogy látom, hogy időnként milyen értelmesek tudnak lenni, el tudják magukat normálisan foglalni, megcsillan előttem a remény, hogy akár így is élhetnénk, aztán egyszer csak puff! És máris egy kibaszott Mónika show kellős közepén vagyok.

Egyszer egy pszichodoki azt mondta, én vagyok a legértelmesebb a családban.
De ezt már előtte is tudtam.
Ez az én átkom.
És meg sem tudom fogalmazni ez milyen érzés.
Ja, de: kibaszottul szar.

Na szóval az ajtó, azaz a zár. Nem tudom mi baja volt, mindenesetre most belülről fehér műanyag kilincsünk van, kívülről meg valamilyen aranyozott fém. És most asszem ez valami kibaszott metafora vagy mi az életünkre. Kívülről mindenki azzal van, hogy milyen fasza nekünk, közben meg házon belül...

De hát ez már senkit sem érdekel.

Persze mindenkinek megvan a maga baja, úgyhogy nem azért mondom, csak azért szar. Más miért nem gondolkodik így oda-vissza? Csak a fényt látják, az árnyékot nem.

Szóval az ajtó "kész" lett, aztán apám nekiállt lángost sütni. De ezt is olyan szokásosan, hogy csinál valamit, de abban sincs sok köszönet. Úgy csinálja, hogy közben kizsigereli a másikat. 

Én addig összeszedtem a szobámban száradó ruhákat, kiráztam őket az udvaron a papagáj szöszmösztől, elpakoltam, kitakarítottam az egerek terráriumát, mert éjjel, lefekvés előtt odaadtam a másik egerentyűt is a siklónak és állítólag már egérszag volt a szobámban. Ehhez képest mikor ráadtam anya kutyájára a ruhácskát, amit a menhelyen vettem és az is ki lett mosva előbb és itt száradt az egérszag szobámban, anya azzal volt, milyen jó illatú.
Nem értem hogy működnek a szagok a szobámban. :l

Na és amire nagyon büszke vagyok: addig nem kapcsoltam be a netet, amíg fel nem töltöttem júliustól szeptemberig a képeket a mobilomról a gépemre! Majdnem 10 giga volt ez a 3 hónap.
Na és most a változatosság kedvéért, a gépemen nincs hely. :s
Pontosabban azon a vinyón, amire töltöttem őket, de ez már nem akkora baj.

Utána már csak neteztem, kimostam 2 adag mosnivalót, elláttam a jószágokat... És megint nekiállt hasogatni a homlokom estefele, aztán meg a tarkóm is. Olyankor szokott így fájni, mikor kinn az udvaron teszek-veszek és füst szag van. De a szobámban nem lehet füst szag.
Hacsak nem ez is valami kibaszott metafora arra, hogy nálunk mindig füstös, lőporos a hangulat. :l

Most is hasogat a fejem. Már vagy 8 órája ahogy elnézem az időt. Lol, az időről jutott eszembe:

De erről inkább majd máskor. Túl késő van. Túl korán kell ma (már hétfő van, hajnal 327) kelnem. Túlságosan fáj a fejem. Ugyanakkor túl éber vagyok. Túl sok mindent szerettem volna ma még csinálni. És a kiskutyám már megint túlságosan horkol. ((=_______=))