Atyám, de sz*rul vagyok...

Ó remek. Még múltkor, mikor sz*rul voltam, leltem egy képet, ami tökéletesen illusztrálta akkori és sajnos mostani állapotomat is. El is mentettem, hogy majd megmutatom.

Nem lelem... mert nincs elég bajom... áááá! DX

Na oké, megkerestem neten. Szóval íme, pontosan ez zajlik most le nálam:

A fejemre, bár most inkább a tarkómra, mintha kalapáccsal sújtottak volna le. A szemeim égnek, az orrlikaim, hát mikor anno láttam ezt a képet, dettó így voltak, most annyi változás van, hogy a bal orrlukam csak kicsit folyik, a jobb viszont... ha 10 liter taknyot nem ürítettem ma belőle, akkor egy cseppet se. 8-10 percenként fújom az orrom. És próbálok spórolni a papírzsepikkel, szóval egy zsepit 2-3-4 alkalommal is használok. Aminek az lett a vége, hogy... inkább fedje balladai homály az esetet... =____=
Az orrom meg vazelinnel vagy nemtom mivel, de valamivel kennem kéne, mert már majdnem sebesre dörzsöltem a zsepikkel...
A torkom pedig 1000%ig pont ilyen. Mintha kaktuszokat dugtak volna le rajta... meghalok... Tegnap még hőemelkedésem is volt. HŐEMELKEDÉS!!! Ez már a vég...
Ja igen, nem tudom hány, de vagy 8 éve megvan a digitális hőmérőnk és mindig dicsekedtem mindenkinek, hogy 35,5 körül szokott csak lenni a hőmérsékletem. Erre nemrég észrevettem, mondom, min. 8 év után!, hogy van a hőmérő dobozában egy papír. Használati útmutató... széthajtogattam, nekiálltam olvasni, hát írja, hogy ezt a digitális hőmérőt hónaljban mérésnél nem kell kikapni a sípolásnál, hanem hagyni kell 5 vagy 10 vagy hány percig... na ezért mért nekem mindig 35,5 körüli értéket... Múltkor ott hagytam a sípszó után is még és tényleg feljebb ment még vagy fél fokot... viszont akkor tavaly, mikor jó 18 év után először voltam lázas és bepótolandó az előző éveket, évtizedeket rögtön 2 héten keresztül voltam lázas, akkor is így mértem a hőmérsékletem, hogy a sípolás után kikaptam a hőmérőt és úgy mutatott 38-39 fölötti értékeket... lehet ha tovább benn hagyom mutatott volna 40-et is! D:
Na mindegy, a lényeg, hogy el vagyok keseredve. Annyira gyengusz vagyok. Öregszem, vagy mifene? Bár ma már rákra is gyanakodtam. Gyenge vagyok fizikailag is, gyenge az immunrendszerem is... lehet már csak perceim vannak hátra. D:

Na jó, akkor használjuk ki. Ezek történtek velem az elmúlt hetekben:

Harmadszorra is benne voltam a Merítésben, amiből azt szűrtem le, hogy rettentő kimerítő lehetek. D:

Molyítás rangsorban vagy miben feljutottam az 53. helyig! Ez eddig a rekordom, legalábbis amiről tudok...

Múlthét szombaton elvesztettem a szüzességem. Már ami a bowling szüzességem illeti. Mindig is irigykedve néztem filmekben/sorozatokban ha bowlingozni voltak a szereplők, én is ki szerettem volna próbálni. Hát, hétvégén megtörtént. Reméltem, hogy tök menő leszek, de nem voltam valami jó. Mondjuk nagyon sz*r se. Első alkalomhoz képest elég jól nyomtam. Sőt, egyszer sikerült ledöntenem az összes bábut, igaz csak 2 gurításból, de nah, örültem neki. Viszont volt csupa nullás szériám is, aminek nagyon nem örültem. :s
Attól független, hogy ki tudja kik után veszi az ember fel a pállott cipőket, egész élveztem, sőt, szívesen mennék újra. Ha lenne kivel... :s Az a baj, ismerőseim nincsenek, illetve akik vannak, azok közül a legközelebbi olyan 350km-re van tőlem. A másik Írországban, a harmadik Japánban, szóval... ahh... :s Pedig olyan jó volna. Mondjuk nem tudom, mehetnék egyedül is? Hát csak mehetnék, nem? Ú, ha gazdag leszek, lesz a házamban bowlingpálya is!
Amúgy gondoltam rá, hogy érdeklődjek-e molyon, hátha jönne valaki, de nem tudom... nem tudom, hogy akarok-e ismerkedni. :s

És ha már ismerkedés... kiszemeltek nekem valakit, vagyis engem annak a valakinek... meg elvileg valaki másnak is vagy mi, de ... ahh... nem nekem való ez a ... ahogy múltkor írtam is a párkapcsolatos dolgot.
Csak azzal vannak, hogy ne lennék egyedül. Amit megértek, tök jó lenne, ha lenne kivel mászkálni, bowlingozni, bringázni, kirándulni, hülyülni, de rövid kis életem során észre kellett vennem, hogy más vagyok. Másképp látok dolgokat, másképp fogok fel dolgokat, másképp viselkedek, mások az értékrendjeim, meg... hát defektes vagyok na. Bár jobban szeretem a "páratlan" megnevezést. Szóval nem vagyok kompatibilis másokkal. :s

Tegnap csoda történt! Elmentem boltba vásárolni és bár múlthéten még úgy voltam, hogy e héten majd veszek már végre magamnak egy új nacit, e héten már nem akaródzott a dolog. Aztán tegnap végül mégis megtetszett 1-2 naci, igaz főleg az ára miatt, na mondom hajrá, próbáljunk fel néhányat. Mondjuk gondolkoztam, hogy vajon rám jönnek-e, 3-4-et kapásból félre is dobtam és kiválasztottam a 3 legnagyobbat. Aztán látom, az eladó furcsán méreget, mondom na, azért ne már, szerintem rám jön... valamelyik...  El is zúztam a próbafülkébe, hát nem tudtam hova lenni! Nagyok voltak. Rám! D:
Mondjuk közbe eszembe jutott, hogy igen, vagy azért nem szoktam nacit venni (amellett, hogy sz*rok a megjelenésemre), mert nem jön rám, vagy azért, mert nagy rám. Bár kétségkívül inkább kicsik szoktak rám lenni a kiszemelt rucik. :s
Nah, kicsit elszontyolodtam, mondom egyszer akarok új nacit...
Az egyiket fel se próbáltam, mert az annál kisebb is már nagy volt rám. Úgyhogy a kettő próbáltat a fülke melletti rúdra helyeztem, a felpróbálatlant meg visszavittem a helyére. Aztán nem tudom mi ütött belém, talán az, hogy ha már összekoszoltam magam (értsd felpróbáltam a nacikat, amiket már ki tudja kik próbáltak fel), ne legyen hiába. Elkezdtem nézegetni mennyivel kisebbek vannak még ott. Hát a legnagyobb kisebb 4 számmal volt kisebb, mint amit felpróbáltam. Az azutáni 8-cal. Mindkettőt magammal vittem és a nagyobbik egész jó volt. De úgy voltam vele, hogy hááát... nem is tudom. Talán várnom kéne még. De aztán belegondoltam, hogy rám jött, simán be tudtam cipzárazni, le tudtam benne ülni, viszont kicsit nehezen tudtam magamra húzni, meg hát nah, néhány kilóval ha kevesebb lennék jobb lenne, de elvileg úgyis fogyni akarok... elvileg... na meg a színe is sokkal jobb, mint amiket előbb próbáltam, na meg ilyen gatyám sose volt még és egész jól áll és tök olcsó és amúgy sincs normális gatyám, csak melegítőim, szóval... hát megvettem.
Hazamentem, lenyirbáltam róla a címkéket és felvettem. Kíváncsi voltam, észre veszik-e az ősök.
És észre vették! Egyből... és örültek, hogy atyaég, hát ez a nap is eljött végre... X))) Jaj, mutatok majd képet a nyugdíjazott gatyáimról és akkor majd jobban átérzitek... :D
Aztán úgy voltam vele, ha már "összekoszoltam" magam, maradok abban a gatyában, úgyis mentem találkozni kuzinnal, kíváncsi voltam észre veszi-e.
És észre vette! Egyből. Ahogy ma másik kuzinom is.
Viszont tegnap ahogy kiléptem benne a teraszra, azon nyomban majd meg fagytam! Rohadt hideg egy naci. Bicajozáskor meg pláne. Lehet ezért lett estére hőemelkedésem. Meg mert tegnap totál leizzadva jöttem elő a boltból és aztán nem cseréltem át legalább az atlétám szárazra, ráadásul a mellényt már nem vittem magammal kuzinhoz, szóval izzadtan bicajozni a ravasz tavaszi szeles időben... nah, bö ki... rá is prüszköltem. Szóval most szopok. Azt hiszem zsályás gyógycukorkát. Elvileg ez jó a torokra, a bodzás meg megfázásra. És tényleg jó. Jól esik a torkocskámnak. Igaz némelyik gyógycukorkára rá van gyógyulva a csomagolása, de kiszabadítom őket.
Ma mondjuk mondta kuzin, hogy ha sikerült így elbánnom magammal, akkor ma ne találkozzunk, de aztán mondta, hogy neki mindegy, felnőtt vagyok. Mondtam neki, hogy egyik sorozatban mondták, hogy felnőtt vagyok, vagy valami olyasmi, szóval én is inkább valami olyasmi vagyok és találkozzunk!
Néhány óra múlva szántam-bántam kijelentésem. Pedig ma pufi mellény + sapi is volt rajtam, de ehh, átfagytam. Mindegy, holnap ágynyugalomban részesítem magam. Vagy ha ki is teszem a lábam az utakra, majd a jó meleg melegítőmbe teszem... hurkát akarok venni...
Jah, mint ma. Hazafele beugrottam a boltba egy szelet Snickers-ért, azért a zöld, limitált fajtáért. Naná,hogy egy se volt. De még a hűlt helye se. Erre összevásároltam mindenféle csokit, meg... hát csokit és csokit + alkoholos csokitojásokat... atyám, mint valami rossz alkesz, kifizettem őket, aztán alig tettem meg néhány lépést a pénztártól, már nyomattam magamba az egyik likőrös tojást. De banyeg olyan finomak és a beteg torkocskámnak is olyan jól esett. Utána bedaráltam még egyet, de ott be is fejeztem a gyógyítkózást!

Ja, a legjobbat majdnem elfelejtettem a nacimmal kapcsolatban. Szóval ahhoz képest, hogy nem akartam megvenni, meg már az elején félredobtam, hogy az úgyse jó rám és aztán mikor láttam, hogy mégis, elkezdtem még vacillálni, itthon már nem tudtam betelni vele. És miután hosszú percekig illegettem magam a nappali, a fürdő és végül az udvari tükörben, ez jutott eszembe:

Mondjuk ma már nem jött annyira be, de lehet csak túl dög voltam ahhoz, hogy magamra moccanjak... ahh, basszus, már a cukorka sem segít, rohadtul szúr a torkom... X(

Hmm... na jó, itt most be is fejezem és elvonulok döglődni. Még akartam írni az álmaimról, de azokról majd már máskor. Meg akarok még írni a TV vs. könyv dologról, meg hogy hogy állok Mr. Alkohollal... csak atyám, vagy lusta vagyok, vagy épp elfoglaltban vagyok, szóval sose érek rá... :s

Ja, még végére egy muzsika. Vagy 2 napja folyamatosan ezt hallgatom, pedig anno nem igazán tetszett:

És amúgy wow, fel sem ismertem Ray Liotta bácsit! D: Őt nem csípem szegényt, valahogy olyan ellenszenves, de a szakáll tök jól áll neki! :o
Jah, ma meg azon röhögtem teregetés közben, hogy a "the good" milyen egy tutyimutyi, a csaja menti meg. Kétszer is...
Aztán eszembe jutott, hogy ki tudja milyen veszett ká. Lehet megfenyítette már a "jófiút" egy-két alkalommal, hogy az ő pucuja is úgy fog járni, mint a végén a gonci bácsik fegyói, ha nem viseli jól magát. D:
Hmm, hát, így van ez. A jókat folyton b*sszák. Vagy a rosszak, vagy a még rosszabbak...