Sok szép növénykét fotózgattam mostanában, igaz élőben sokkal szebbek voltak, de nah. A lényeg, hogy nem akarom velük telepakolászni a zónát, ezért inkább ide pakolom fel őket több bejegyzésbe.

Ezen bejegyzés a temetői növénykéké, úgy értem, a temetőben fotóztam le őket. Közben egy régi versike is eszembe jutott, ami már kiskoromban is elszomorított és most is: "ha temetőben jársz és hervadt virágot látsz, el ne taposd, mert lehet, hogy én vagyok, kit régen mindenki elhagyott."
Olyan sírhatnékom van tőle. =(

Az első képen az a sok kis növény, ahogy csírázik, ahogy próbál életben maradni... annyira szívet szorító volt nekem... =(

Krókuszék.

Az első sárga az szerintem gólyahír... bár, most, hogy rákerestem, lehet nem az. Mellette a kicsi fehéret se tudom... meg a többinek se tudom a nevét. DX

Oké! A kéket vágom, az nefelejcs! Olyan szép! :) A rózsaszín viszont megint csak nem tudom ki lehet.

Akárhogy is, nagyon szép mind!

Ja, a végére meg itt van még ez, barka...